Trianon után – háború előtt. Utak a magyar képzőművészetben

Művészettörténeti előadássorozat a Klebelsberg Emlékházban

2019. szeptember-december

Előadó: dr. Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa

A két világháború közötti évek hazai képművészetében számos irányzat élt egymás mellett, nem függetlenül a nemzetközi tendenciáktól, de egyben sajátosan magyar jellegzetességeket is mutatva. Ennek a két évtizednek a festészetét, a korszak művészeinek a tevékenységét, illetve a magyar művészet történetében elfoglalt helyét vázolja fel a négy részből álló sorozat.

Vissza a Valóságba!

Új tárgyilagosság és új realizmus

Az első világháborút követő években új értelmet nyert a művészeti Valóság fogalma. A hideg objektivitással szemlélt és szinte fotószerű pontossággal ábrázolt világ képében a valóság visszaszerzésének kísérletét látjuk.

Azt a törekvést, hogy legalább a művészi Képben őrződjön meg a háborúban darabokra hullott világ minden részecskéje és finomsága. A nagy egésznek, a művészet nagy eszméjének csak akkor van értelme, ha az ábrázolás minden részletre kiterjed, ha minden apró tárgy, motívum egyformán fontos.

A fenti objektív új tárgyilagosság mellett megjelenik a klasszikus realizmus hagyományából táplálkozó, a társadalmi igazságtalanságokra és a művész közösség iránti  felelősségére fókuszáló új realizmus is.

Új látásmód, új szimbólumokkal: amikor egy darab kenyér képében is mély értelmű jelentések tárulnak föl.

Derkovits Gyula: Kenyérért I. (Terror), 1930
Tempera, papír; 49,5 × 56 cm
Magyar Nemzeti Galéria

 Tovább az esemény összefoglalójához