Berzeviczy Albert

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice1853június 7. – Budapest1936március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905-től 1936-ig, 1923-tól 1936-ig a Kisfaludy Társasághatodik elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke.

Édesapja berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Tivadar (18171889),[1] királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, édesanyja Szinyey-Merse Amália (18211888).[2]

Középiskoláit KisszebenbenLőcsén és Budapesten, a jogot Kassán és Budapesten végezte. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett.

1876-ban Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője, 1880-ban pedig főjegyzője. 1878-tól 1881-ig az eperjesi jogakadémián a politikatudomány, a közgazdaságtanés a jogtörténet tanára volt.

1881-ben Eperjes országgyűlési képviselőjének választották a Ház és a delegáció jegyzőjeként működött, majd 1884-ben újraválasztották. 1884 októberétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint miniszteri tanácsos, a felsőoktatást irányítva. 1885-ben Norvégiába utazott, ahol az egyetemi viszonyokat tanulmányozta. 1886 májusától címzetes államtitkár, 1887. június 10-e és 1894. június 9-e között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban közigazgatási államtitkárként működött, 1887 és 1892 között Lőcse város országgyűlési képviselője volt. 1892-től 1905-ig Budapest VIII. kerületét képviselte, majd 1894. június 1-jével megvált államtitkári rangjától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.

1895. január 21-e és 1895. június 2-a között a képviselőház második alelnöke, 1895. június 2-a és 1898. október 7-e között a képviselőház első alelnöke, 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az első Tisza-kormányban. 1910 és 1916 között Budapest II. kerületének volt országgyűlési képviselője.

1910. június 30-án a képviselőház elnökévé választották, ezt a tisztségét 1911. november 7-éig viselte, ekkor az obstrukciómiatt lemondott. Pártja, a Szabadelvű Párt szétesése után ő is csatlakozott a Nemzeti Társaskörhöz, mely 1910-es párttá alakulását követően az ő javaslatára vette fel a Nemzeti Munkapárt nevet. 1917-ben bekerült a főrendiházba, ekkor képviselőségéről lemondott, majd 1927-ben az átalakult felsőházba került.

Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke volt. 1904. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, 1904. december 11-én igazgatósági tagjává, majd 1905. november 27-én pedig elnökévé választották, mely tisztségét haláláig betöltötte. A bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Alapító elnöke volt az olaszmagyar kulturális kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Tudományos Akadémiának, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3] Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője volt. Több mint 70 magyar, németangol, olasz lapba írt. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.