Klebelsberg Kuno életrajza

  1. november 13.: születése az Arad megyei Magyarpécskán (ma Pécska Romániában; román neve: Pecica)
  2. június 15.: édesapja, gróf Klebelsberg Jakab huszárszázados halála; ezután édesanyja, Farkas Aranka székesfehérvári családjához költöznek (Szarka utca 147.); a gyámja nagyapja, Farkas Imre, az enyingi Batthyány uradalom jószágkormányzója lesz

1881–1885:                        az elemi iskolát magántanulóként végzi a székesfehérvári Belvárosi Fitanodában

1883:                                  gyámja halála; az új gyámja nagybátyja, Scherer Kamill lesz

1885–1893:                        a nagyhírű székesfehérvári ciszterci gimnázium diákja

1893:                                  érettségije a ciszterci gimnáziumban; ezután rövid ideig a bécsújhelyi katonai akadémián tanul

1894:                                  a budapesti tudományegyetem jogi karának hallgatója lesz

1895/1896. tanév:              a berlini tudományegyetem hallgatója, majd Budapesten tanul tovább

1898:                                  államtudományi doktorátusa

1898-tól:                            a miniszterelnökség segédfogalmazója, folyamatosan emelkedik a hivatali ranglétrán

  1. augusztus 18.: eljegyzése Botka Saroltával
  2. április 24.: esküvője Botka Saroltával a budapesti Egyetemi templomban (házassága után – Baranyai Jusztin emlékezései szerint – „feleségével együtt minden évben a háború kitöréséig nagyobb, gyakran két hónapig tartó európai útra ment”)

1903:                                  titkár a Miniszterelnökségen (a nemzetiségi ügyek előadója)

1904–1914:                        a Julián Egyesület ügyvezető igazgatója

1906:                                  miniszteri osztálytanácsos a Miniszterelnökségen

1907–1910:                        a Miniszterelnökség kül- és nemzetiségi ügyekért felelős osztályának vezetője

1910–1914:                        közigazgatási bíró

1913:                                  a hatásköri bíróság tagja

  1. január 2. –
  2. március 11.: a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közigazgatási államtitkára (fő feladata: a közoktatás és az oktatásügyi igazgatás reformjának előkészítése, a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet megszervezése)

1915–1918:                        az Országos Rokkantügyi Hivatal (1917-től: Országos Hadigondozó Hivatal) ügyvezető alelnöke

  1. november 21.: a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatótanácsának alakuló ülése; ennek József Ferenc főherceg elnöklete mellett Klebelsberg lesz az ügyvezető alelnöke (az Intézet 1917 januárjától 1918 szeptemberéig működik, igazgatója Hekler Antal művészettörténész, Klebelsberg sógora)
  2. március 12 –
  3. május 23.: politikai államtitkár a Miniszterelnökségen, példaképe, Tisza István miniszterelnök oldalán
  4. április 26. –
  5. október 11.: a Magyar Történelmi Társulat elnöke
  6. április 1.: Kolozsvár országgyűlési képviselőjeként az első programbeszédét tartja (1918. november 16-ig, az országgyűlés feloszlásáig marad képviselő)
  7. február 18.: Bethlen Istvánnal megalapítja a Nemzeti Egyesülés Pártját
  8. márc. vége –

aug. eleje:                          a Tanácsköztársaság idején Gyula közelében, Almásy Denise tanyáján bujkál

  1. jan. – 1922. jún.: Sopron nemzetgyűlési képviselője a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával (innen kilépve az ún. disszidensek vezetője, majd 1920. júliusától az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földműves Párt tagja, aztán 1921. február 3-án innen is kivált és ismét „disszidensként” politizált; 1922. február 2-án a követőivel csatlakozott a Országos Kisgazda és Földmíves Párthoz, amely 1922. február 22-én beolvadt a kormánypártba, a Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Pártba /ahogy már a korszakban is nevezték: az Egységes Pártba/; ennek szűkebb, négy fős intézőbizottságának tagja lett, Bethlen István, Gömbös Gyula és Nagyatádi Szabó István társaságában; ezután haláláig az Egységes Párt egyik meghatározó képviselője)
  2. október 21.: az általa szervezett Bécsi Magyar Történeti Intézet megnyitása

1921:                                  Klebelsberg kezdeményezésére, a Magyar Történelmi Társulat égisze alatt megkezdődik a Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae recentioriscímű sorozat kiadása

  1. december 5. –

1922 június 16.:                  belügyminiszter (fő feladata: a választójogi rendelet előkészítése; ezt 1922. március 2-án teszik közzé)

  1. június –
  2. december: a komáromi kerület nemzetgyűlési képviselője
  3. június 16. –
  4. augusztus 24.: vallás- és közoktatásügyi miniszter

1922 ősze:                          Zichy János volt vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és Gaál Gasztonnal, a Nemzetgyűlés elnökével megalakítják a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Főosztályát

1922 vége:                          a Csehszlovákiához került ógyallai csillagvizsgáló budapesti, svábhegyi építkezése első szakaszának lezárulása (a főépületet 1926-ra fejezik be)

  1. december 28.: Sopron díszpolgárává választják

1922 folyamán:                   törvény nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről (az Országos Magyar Gyűjteményegyetemről) (XIX. tc.)

a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lesz

1923 tavasza:                       a Római Magyar Történeti Intézet újjáalapítása

  1. szeptember 23.: a debreceni Tisza István Tudományegyetem nagyerdei klinikatelepének ünnepélyes avatása és a debreceni Déri Múzeum alapkőletétele
  2. október 14.: a Pozsonyból Pécsre menekült Erzsébet Tudományegyetem ünnepélyes megnyitása

1923 folyamán:                   törvény a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról (I. tc.)

a Magyar Országos Levéltár új, Bécsi kapu téri épületének átadása
megvásárolja a pesthidegkúti villát, ahol ezután többnyire házassági évfordulójuktól, április 24-étől novemberig tartózkodott a feleségével

  1. október 6.: a bécsi Collegium Hungaricum hivatalos megnyitása
  2. november 6.:a debreceni Tisza István Tudományegyetem gyermekklinikájának átadása a nagyerdei klinikai telepen
  3. november 24.: a berlini Collegium Hungaricum hivatalos megnyitása (a gyakorlatban már 1923-tól működött az intézmény)

1924 folyamán:                   törvény a középiskoláról (három középiskolai típust állít föl: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola) (XI. tc.)

a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsi tagja lesz

  1. augusztus 19.: a Kormányzó az elsőosztályú magyar érdemkereszttel tünteti ki
  2. október 19.: Berlinbe utazik, október 20.: előadása a berlini tudományegyetemen a háború utáni magyar kultúrpolitikáról
  3. november 12.: 50. születésnapja alkalmából a Magyar Történelmi Társulat Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékérecímmel jelentet meg kötetet
  4. november vége: a Testnevelési Főiskola alapítása
  5. december 10.: a Népszövetség ülésén megvédi és átmeneti jogszabálynak minősíti a numerus clausus törvényt (1920: XXV. tc.)

1925 folyamán:                   törvény Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar emlékének törvénybe iktatásáról (XLV. tc.), illetve az MTA érdemeinek törvénybe iktatásáról és állami támogatásának felemeléséről (XLVI. tc.)
a Nemzeti Múzeum régiségtára megújított kiállításának megnyitása

  1. december –
  2. október 11.: Szeged országgyűlési képviselője
  3. január 3.: a Természettudományi Kongresszus (természet-, orvos, technikai és mezőgazdaságtudományi országos kongresszus) megnyitása (a kongresszuson határoznak a természettudományok támogatását szolgáló Széchenyi Tudományos Társaság létrehozásáról)
  4. március 22–24.: Szegeden kijelöli az egyetemi építkezések (klinikák) helyét
  5. május 26. – június 3.:Carl Heinrich Becker porosz kultuszminiszter magyarországi látogatása (Klebelsberg szinte állandóan a kíséretében marad)
  6. június 29.: Esztergom díszpolgára lesz
  7. augusztus 25.: a tihanyi Biológiai Intézet alapkőletétele
  8. október 3.: a pécsi klinikai telep avatása
  9. október 5.: a szegedi gyermekklinika alapkőletétele; díszdoktorrá avatják Szegeden
  10. október 17.: emlékbeszéde Tisza István debreceni szobrának leleplezésekor
  11. november 14–19.: Arduino Colasanti, az olasz művészetügyi minisztérium államtitkára budapesti látogatása

1926 folyamán:                   törvény a népiskolákról (VII. tc.)

Székesfehérvár díszpolgára lesz

a kormány egymillió koronát bocsát a természettudományi laboratóriumok rendelkezésére

a Néprajzi Múzeum új épületének átadása

a Szépművészeti Múzeum új gyűjteményt alapít a 20. századi magyar festők műveiből

  1. március közepe: Klebelsberg olaszországi utazása, Bethlen István miniszterelnök közelgő látogatásának előkészítése és a tervezett Collegium Hungaricum épületének megszerzése céljából (március 16-án a miniszterelnök Mussolini; március 19-én az uralkodó, III. Viktor Emánuel; március 25-én a pápa, XI. Pius fogadja; március 26-án a római egyetem díszdoktorává avatják; Nápolyban, Bolognában és Milánóban is jár)
  2. március 20.: megjelenik első kötete, Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916–1926címen
  3. június 3.: a debreceni Tisza István Tudományegyetem főépületének alapkőletétele
  4. szeptember 5.: a Tihanyi Biológiai Intézet ünnepélyes felavatása

1927 folyamán:                   törvény a polgári iskolákról (XII. tc.); a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról (XIII. tc.); a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról (XIV. tc.); valamint Kossuth Lajos örök érdemeinek és emlékének törvénybeiktatásáról (XXXII. tc.)

  1. június 10.: megnyitja a budapesti Finnugor Kultúrkongresszust
  2. június 24.: megjelenik a Neonacionalizmuscímű kötete
  3. július 1.: máltai lovaggá avatják
  4. július eleje: Zalaegerszeg díszpolgára lesz

1928 folyamán:                   törvény a numerus clausus módosításáról (XIV. tc.)

az Új Magyar Képtár megnyitása a Régi Műcsarnok (a Képzőművészeti Főiskola mai otthona) Andrássy úti épületében

  1. január: a római Collegium Hungaricumba beköltöznek az első ösztöndíjasok
  2. március 28.: megjelenikKüzdelmek könyvecímű kötete
  3. április 20–29.: németországi utazása (április 29-én fogadja Paul von Hindenburg köztársasági elnök)
  4. május 13.: megnyitja az első Magyar Könyvhetet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében
  5. május 29.: részt vesz az Alföldkutató Bizottság kecskeméti éves közgyűlésén
  6. június 24–27.: Friedrich Schmidt-Ott, a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft (a német tudomány szükségközössége) elnökének magyarországi látogatása
  7. július eleje: magyar–német tudóshét: 25 magyar szakember vendégelőadásai – egy héten keresztül – a breslaui egyetemen (ezt 1929. október elején a breslaui kollégák budapesti előadásai viszonozzák)
  8. szeptember 15. a budai ciszterci-rendi Szent Imre Főgimnázium avatása
  9. november 21–27. Giuliano Balbino olasz közoktatásügyi miniszter budapesti látogatása
  10. december 19.: megjelenik a Jöjjetek harmincas évek!című kötete

1929 folyamán:                   törvény a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéseiről (XI. tc.), illetve a Nemzeti Közművelődési Alapítványról (XXXIII. tc.)

  1. február 18.: előadása Bécsben a magas kultúra szervezeti problémáiról
  2. április 29.: előadása Stockholmban Magyarország világtörténeti hivatása és kultúrájacímmel
  3. május 2.: üdvözlő beszédet mond a finn kultúra és nyelv kutatásával foglalkozó intézetben, Turkuban
  4. május 3.: előadása a Helsinki Egyetemen Magyarországról és a finn–magyar kapcsolatokról
  5. május 12.: előadása Varsóban A lengyel–magyar szellemi együttműködés alapjai címmel
  6. május 25.: Debrecenben felavatják a Déri Múzeumot
  7. szeptember 16–27.: ideiglenesen népjóléti miniszter
  8. október 11.: Horthy Miklós – a kitüntetés ötletét adó – Klebelsberg ellenjegyzésével írja alá a Corvin-rend alapító oklevelét
  9. október 19.: a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus hittudományi kara épületének avatása
  10. október 24.: a szegedi Fogadalmi templom, a Dóm téri épületegyüttes és a Nemzeti Emlékcsarnok (Pantheon) felavatása Horthy Miklós jelenlétében; Klebelsberg Szeged díszpolgára lesz
  11. október 25.: Horthy ünnepélyesen felavatja az 5000. „népiskolai egységet” (egység = tanterem és tanítói lakás)
  12. november 23.: megnyitja az első országos testnevelési kongresszust Szegeden
  13. november 29.: emlékbeszéde Rákosi Jenő budapesti szobrának avatásakor
  14. december 7.: a budapesti, margitszigeti Nemzeti Úszócsarnok (Sportuszoda) felavatása

1930 folyamán:                   törvény a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről (VI. tc.)

az új középiskolai tanterv életbe léptetése

  1. február 23.: a Kormányzó őt tünteti ki az első Corvin-lánccal; ő mondja a Corvin-rend első serlegavató beszédét is
  2. február 28.: megjelenik a Világválságbancímű kötete
  3. május 14.: leleplezik az emléktábláját Szegeden, a Nemzeti Emlékcsarnokban (Szentgyörgyi István Egyetemalapítókcímű domborművét – melynek egyik központi figurája szintén Klebelsberg – ugyancsak ekkoriban avatják az egyetem kémiai intézetének Aradi téri falán)
  4. június 13.: részt vesz a részben általa kezdeményezett Szegedi Szabadtéri Játékok első előadása
  5. augusztus 18.: a Bethlen-kormány lemondásával ő is megválik vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciójától
  6. augusztus 24.: búcsúja minisztériumi munkatársaitól
  7. október 1.: a Sárospataki Református Főiskola korábban általa is támogatott Angol Internátusának megnyitása
  8. április 24. megalapítja a Magyar Olimpiai Társaságot, annak első elnöke lesz
  9. május 29.: az Országos Alföldi Bizottság első vándorgyűlésén mond megnyitóbeszédet Szolnokon
  10. június 5.: elnöki megnyitóbeszéde Békéscsabán, az Országos Alföldi Bizottság vándorgyűlésén
  11. június 18–19.: elnököl és beszédet mond az Országos Alföldi Bizottság kétnapos, szegedi kongresszusán
  12. szeptember 5.: beszéde az Országos Alföldi Bizottság nyíregyházai vándorgyűlésén
  13. szeptember 18: az Országos Alföldi Bizottság szentesi vándorgyűlésén a Bizottság célkitűzésit ismerteti
  14. szeptember 21.: A Magyar Olimpiai Társaság – a Los Angeles-i olimpia magyar győzteseit és helyezettjeit ünneplő – rendkívüli közgyűlésén élete utolsó előadását tartja
  15. szeptember végén: miniszterelnöki esélyesként, illetve a külügyminiszteri tárca várományosaként is emlegetik a sajtóban
  16. október 2.: paratífusszal a Korányi-klinikára viszik
  17. október 11.: szívrohamban meghal
  18. október 15.: temetése Szegeden a Dóm kriptájában
  19. február 11.: a Klebelsberg-emlékkiállítás megnyitása a Műcsarnokban
  20. február 11.: megjelenik posztumusz kötete – minisztersége után írott cikkeinek gyűjteménye – Utolsó akkordokcímmel
  21. június 10.: első szobrának felavatása a Testnevelési Főiskola kertjében
  22. november 27.: Kiskundorozsmától posztumusz díszpolgári oklevelet kap, melyet felesége vesz át
  23. január 22.: mellszobrának leleplezése a bécsi Collegium Hungaricumban
  24. április 11.: síremlékének felavatása a szegedi Fogadalmi templomban

1935 folyamán:                   posztumusz megkapja az MTA Kónyi Manó-jutalmát (ez a legutóbbi négy év „publicisztikai, legújabbkori történelmi, esetleg közjogi munka jutalmazására” szolgál)

1938 folyamán:                   aGróf Klebelsberg Kunó emlékezete. A gr. Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések 1932–1938című kötet kiadása

  1. május 16.: budapesti, Eskü-téri szobrának (2001-ben a Villányi úton állították föl újra) avatásakor Teleki Pál miniszterelnök mond beszédet

1942, október 25.               halála 10. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia emlékülést tart (Kornis József emlékezik rá, Huszti József Klebelsberg-könyvének egy fejezetét olvassa föl)

1942 folyamán:                   Huszti József Gróf Klebelsberg Kunó életművecímű kötetének megjelenése

1943:                                  Szily Kálmán akadémiai emlékbeszédének (Gróf Klebelsberg Kunó ig. tag és t. tag emlékezete) kiadása (felolvasta az MTA 1943. május 16-i ünnepélyes „közülésén”)

A politikus

Az egész politikai rendszer által elfogadott, és saját tevékenységét is meghatározó ideológia kialakítása mellett Klebelsberg a szűkebben vett kultúrpolitikának is új elméleti alapot kívánt adni. Ennek kiinduló tételét így fogalmazta meg:

A népműveltséget és a magas kultúrát párhuzamosan igyekszünk fejleszteni, és én éppen ebben látom a magyar kultúrpolitika lényegét.

Az új kultúrpolitika további  alaptételei: a decentralizáció, az egyetemi gondolat és az alföldi gondolat.  A decentralizációval a dualizmus korában kialakult Budapest-centrikusságot kívánta megszüntetni, s a vidéki kulturális és tudományos központok létrehozása mellett az elmaradott régiók kulturális felemelését megoldani, s ezzel a vidék, elsősorban a vidéki nagyvárosok (Szeged és Debrecen) szellemi emancipációját megvalósítani.

Ehhez kapcsolódik az egyetemi gondolat, hiszen a megoldás egyik módja, hogy ezeken a területeken egyetemek jöjjenek létre, melyek tudományos eredményeikkel képesek lesznek arra, hogy segítsék a kulturális és gazdasági szférák fejlődését.

Ebből következik az alföldi gondolat, mely szerint az előbbi két elvet különösen az ország leghátrányosabb helyzetű vidékén, az Alföldön a legsürgetőbb megvalósítani, hiszen itt a török hódoltság óta nem sikerült behozni a lemaradást.

Az egyetemi kutatóközpontok és egészségügyi intézmények  (Szegeden és Debrecenben) alkalmasak lesznek arra, hogy a szociális és egészségügyi gondokon enyhítsenek, s új technológiák kidolgozásával elősegítsék a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését is. Egyben némileg pótolhatják azokat a hagyományos szellemi központokat, melyek a határokon túlra kerültek (pl. Nagyvárad, Temesvár).

Klebelsberg kultúrpolitikai alapelvei közül kétségkívül az egyik legmodernebb, s valószínűleg ennek okán legmaradandóbb az előzőekhez szorosan kapcsolódó tudománypolitika.  Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a modern magyar tudománypolitika alapelveinek megfogalmazása kapcsolható az ő nevéhez, mely alapelvek napjainkban is korszerűek, és használhatók  (lehetnének).

Ennek a tudománypolitikának az egyik legfontosabb tétele, hogy az állam kötelessége azoknak a beruházásoknak a megvalósítása, melyek az emberi tőkét hivatottak hasznosítani: mindenütt így van ez, de legfőképp egy olyan országban, mint hazánk, ahol kevés a természeti kincs, mely a gazdaság alapját képezhetné, így hát a szellemi tőkével kell jól sáfárkodni. Ennélfogva mindenféle szempontból a leggazdaságosabb befektetés a nagyvonalú tudománypolitika. E gondolat persze szorosan kapcsolódott Klebelsberg eszmerendszerében a kultúrfölény megtartásához, az európai nemzetekkel való lépéstartáshoz, s így közvetve Magyarország remélt új felemelkedéséhez is.

Egy nemzet naggyá csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik. Ezért a nemzetek életében döntő jelentősége van annak, van-e ott tudománypolitika, igen vagy nem.

– mondta egyik beszédében majd kifejtette, hogy a tudománypolitika mint a kultúrpolitika legfiatalabb ága, fokozott odafigyelést és törődést igényel.

Ma már az újabb fejlődés éppen odairányul, hogy a tudományt a termelés szolgálatába állítsa

– foglalta össze e kérdésről véleményét, mellyel mindenképp megelőzte korát, s mely annál is inkább figyelemreméltó, mivel Klebelsberget egyéni érdeklődése alapján a humániákhoz vonzódó emberként ismertük meg.

1926. január 3-án kezdődött az a röviden csak természettudományinak nevezett kongresszus, mely mérföldkövet jelentett a magyar tudománypolitikában. E kongresszuson hirdette meg ugyanis megnyitójában a kultuszminiszter új tudománypolitikai alapelveit, melyek a természettudományok prioritását biztosították:

… a kor tudománypolitikája kifejezetten természettudományi irányt vett … meg kell értenünk az idők jelét, és teljes nyomatékkal, teljes erővel fel kell karolnunk a természettudományok támogatását. És itt ne riadjunk vissza attól, hogy elsősorban felhívjuk a figyelmet az elméleti természettudományok kultuszára, mindennek alapjára, a fizikára és a kémiára, és ami ezen nyugszik, a fiziológiára és biológiára. … Az elméleti természettudományok alapján hármas felépítmény nyugszik. Az orvosi tudományok, a technikai tudományok és a mezőgazdasági tudományok csoportja. … azt, hogy ezeknek a szakoknak nagy, az életre való közvetlen fontossága van, még a laikus sem vonhatja kétségbe.

Az ilyen módon kialakított új tudománypolitikának Klebelsberg felfogása szerint kapcsolódnia kellett a nemzetközi tudományos élet vérkeringéséhez, aminek megvalósítását a kultúrdiplomácia feladataként jelölte meg.

A kultúrdiplomácia keretében a magyar tudomány meglévő nemzetközi kapcsolatait szorgalmasan ápolni kell, s újak kialakítását kell kezdeményezni.

Az áttekintés végén még egy elvi megfontolásra hívjuk fel a figyelmet, mely ma már talán jelentéktelennek tűnik, de az ő korában feltétlenül a modernizációt szolgálta, társadalmi hatása pedig vitathatatlan a következő évtizedekben: ez az elv az emancipáció. Ő volt az első magyar kultuszminiszter, aki törvénybe iktatta a nők közép- és felsőfokú képzésének korlátozás nélküli lehetőségét, s mindent meg is tett e törvények végrehajtásáért.

Bár a századfordulóra a nők is tehettek érettségi vizsgát, sőt bizonyos fakultásokra egyetemre is járhattak, számos kötöttség, megszorítás akadályozta a nők tanulását és művelődését. E tarthatatlan helyzetet Klebelsberg a következőképpen ecsetelte:

A magyar közgondolkodás … rendkívül konzervatív … ezért minden új eszme, különösen kezdetben, nagy ellenzésre talál. Állandóan ilyen nagy ellenállással küszködik a nők főiskolai érvényesülése is … gyökeresen elhibázott kultúrpolitika volna az, amely a nemzet egyik felét kirekesztené a magas műveltség régióiból. A magyar nőnek vannak egészen speciális szellemi tulajdonságai, amelyeknek kiképzéséről nem mondhatunk le különösen most, … amikor csak a magyarságban rejlő összes erkölcsi, szellemi és fizikai erők teljes kihasználása és megfeszítése esetén menthetjük meg … hazánkat

Ezen elv alapján az 1926-ban elfogadtatott leányiskolai törvény nemcsak iskolareform volt, ahogy azt majd még látni fogjuk, hanem a magyar nők emancipációjának fontos állomása is az oktatás, képzés területén.

Az alkotó miniszter

Munkájának másik összetevője tehát az új elvek gyakorlatba való átültetése volt. Gyakorlati munkája során eltervezte, és jelentős mértékben meg is valósította azt az intézményrendszert, melyben elképzelései testet ölthettek az elemi iskolától a kutatóintézetig, a sportuszodától a csillagvizsgálóig. Néhány rövid év alatt a magyar kultúra alapintézményeinek egész sora épült fel, melyeknek legnagyobb része ma is az eredeti funkcióval van jelen szellemi életünkben.

Hihetetlen energiát és szervezőkészséget tanúsított tervei kivitelezésében, de természetesen ez önmagában nem lett volna elegendő. Jól megválogatott munkatársak egész hadát mozgatta, ugyanakkor úgy tűnt, hogy mindenütt jelen van, s a legapróbb kérdésekben is tájékozott, kivitelezésükben részt vesz. Egyik legkiemelkedőbb vezetői képessége volt, hogy a megfelelő feladatra mindig megtalálta a megfelelő embert, aki leginkább alkalmas volt a végrehajtásra.

Így például a tudománypolitika (ösztöndíjak, külföldi magyar intézetek)  területén kiváló munkatársa volt Magyary Zoltán, a polgári iskolai tanárképzés reformjában Huszti József szerzett komoly érdemeket, az elemi népiskola építési akcióban Petróczy István.  Ki kell még emelni a közvetlen munkatársak közül  Kornis Gyula nevét, de feltétlenül  megemlíthetjük a debreceni és a szegedi  polgármesterekkel kialakított igen jó munkakapcsolatot is.

Klebelsberg Kuno miniszteri működésének két szakasza van, mely élesen elkülönül egymástól.  Miniszterségének első felét a puszta létért való küzdelem, a “tűzoltó munka”  jellemezte, míg a másodikban a gazdaság szanálása után hozzákezdhetett az építéshez is.

Az értékmentés évei

Az első szakaszban  kb. 1922-26 között a rosszul értelmezett takarékossági politika ellen kellett fellépnie, s nagy eredménynek számított, hogy a magyar kultúra alapvető intézményeit intézkedései nyomán sikerült életben tartani. Az ország nehéz gazdasági helyzetében veszélybe kerültek a legreprezentánsabb intézmények, melyek a magyar kultúra értékeinek továbbvitelét biztosíthatták

Klebelsberg szemében. Ezért mindenekelőtt gondoskodott a Nemzeti Színház, az Operaház és a Zeneakadémia állami támogatásáról, s ezért óriási küzdelmeket kellett folytatnia a nemzetgyűlésben, hiszen utóbbit például egyenesen meg akarták szüntetni. Igen súlyos gond volt a Magyar Tudományos Akadémia helyzete, ugyanis annak szinte teljes vagyona a háborút követő infláció nyomán megsemmisült. Több lépésben sikerült  az intézmény jövőjének biztosítása.

Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan egy másik intézkedéssorozatot is rekonstruálhatunk: az Országos Magyar Gyüjteményegyetem létrehozását. Elsősorban  itt is a kiemelkedő értéket képviselő kulturális intézmények “megmentéséről” van szó, az állami fenntartás költségeinek biztosításáról, de ennél továbbmenve olyan tudományos szervezet létrehozásáról is, mely autonóm önkormányzattal, (a Gyüjteményegyetem Tanácsa által vezetve).

Ezért kapcsolta össze első lépésben az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot és a pesti egyetem könyvtárát az 1922. évi XIX. törvénycikkel, hangsúlyozva, hogy ez az anyagi eszközök célszerűbb felhasználásával jár együtt. Emellett a törvényben

A Gyüjteményegyetem kapcsán röviden ki kell térnünk az Országos Levéltár sajátos helyzetére, mely a korszak kezdetén még a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozott és igen mostoha körülmények között működött.

Már kultuszminiszter lett, mire keresztülvitte, hogy az Országos Levéltár a kultusztárca felügyelete alá került az 1922. évi XVII. tc. (31.§.) értelmében. Ezzel a levéltár hivatal helyett tudományos intézménnyé vált, s a kultuszminiszter a továbbiakban is közvetlenül irányíthatta annak sorsát és az építkezések befejezését. Így az 1923-ban be is költözött az új Bécsi kapu téri palotába. Így kerülhetett az Országos Levéltár a létrejött Gyüjteményegyetem szervezetébe.

Látható, hogy itt is modernizációt hajtott végre, megfogalmazva a levéltárral szemben a korszerű   követelményeket: “…az országos Levéltárnak nem elsősorban az a feladata, hogy nemesi családfákat, kamarási próbákat és hiteles másolatokat készítsen, hanem az, hogy ott igazi tudományos levéltári munka folyjon…a Levéltári Közlemények lehetővé teszi majd levéltárunk személyzetének, hogy tudományos munkásságáról a magyar szakközönséget állandóan tájékoztassa és a fontosabb leleteket közrebocsássa.

A takarékosság éveiben nagy veszélyben voltak még az egyetemek is, melyek megmentéséért szintén igen sokat tett Klebelsberg minisztersége első éveiben. Valóban csak megmentésről, a pillanatnyi helyzet orvoslásáról lehetett szó, hiszen a helyzet mást nem engedett.  Különösen tragikusnak  tűnt a menekült egyetemek jövője. Az volt ugyanis a fő kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e a megcsonkított országnak mind a négy egyetemre, mely a háború előtt működött. A takarékosság hívei szerint felesleges pazarlás mindegyiknek a megtartása. Hosszas parlamenti viták után – melyekben Klebelsberg természetesen a fennmaradás mellett érvelt, bár még nem volt kultuszminiszter – megszületett az 1921. évi XXV. tc., mely az egyetemek fennmaradásáról és elhelyezéséről  rendelkezik.  Így került a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre, a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Pécsre, melyek elhelyezésével és működésének biztosításával, valamint a debreceni egyetem építkezésének befejezésével Klebelsberg megalapozta egyetempolitikáját, mely azonban főként minisztersége második szakaszában teljesedett ki.

Fenti  rövid áttekintésben  összefoglaltuk Klebelsberg kultuszminiszteri ténykedésének első szakaszából a legfontosabb intézkedéseket.

Az iskolai reform elhozója

Munkájának másik összetevője tehát az új elvek gyakorlatba való átültetése volt. Gyakorlati munkája során eltervezte, és jelentős mértékben meg is valósította azt az intézményrendszert, melyben elképzelései testet ölthettek az elemi iskolától a kutatóintézetig, a sportuszodától a csillagvizsgálóig. Néhány rövid év alatt a magyar kultúra alapintézményeinek egész sora épült fel, melyeknek legnagyobb része ma is az eredeti funkcióval van jelen szellemi életünkben.

Hihetetlen energiát és szervezőkészséget tanúsított tervei kivitelezésében, de természetesen ez önmagában nem lett volna elegendő. Jól megválogatott munkatársak egész hadát mozgatta, ugyanakkor úgy tűnt, hogy mindenütt jelen van, s a legapróbb kérdésekben is tájékozott, kivitelezésükben részt vesz. Egyik legkiemelkedőbb vezetői képessége volt, hogy a megfelelő feladatra mindig megtalálta a megfelelő embert, aki leginkább alkalmas volt a végrehajtásra.

Így például a tudománypolitika (ösztöndíjak, külföldi magyar intézetek)  területén kiváló munkatársa volt Magyary Zoltán, a polgári iskolai tanárképzés reformjában Huszti József szerzett komoly érdemeket, az elemi népiskola építési akcióban Petróczy István.  Ki kell még emelni a közvetlen munkatársak közül  Kornis Gyula nevét, de feltétlenül  megemlíthetjük a debreceni és a szegedi  polgármesterekkel kialakított igen jó munkakapcsolatot is.

Klebelsberg Kuno miniszteri működésének két szakasza van, mely élesen elkülönül egymástól.  Miniszterségének első felét a puszta létért való küzdelem, a “tűzoltó munka”  jellemezte, míg a másodikban a gazdaság szanálása után hozzákezdhetett az építéshez is.

Az értékmentés évei

Az első szakaszban  kb. 1922-26 között a rosszul értelmezett takarékossági politika ellen kellett fellépnie, s nagy eredménynek számított, hogy a magyar kultúra alapvető intézményeit intézkedései nyomán sikerült életben tartani. Az ország nehéz gazdasági helyzetében veszélybe kerültek a legreprezentánsabb intézmények, melyek a magyar kultúra értékeinek továbbvitelét biztosíthatták

Klebelsberg szemében. Ezért mindenekelőtt gondoskodott a Nemzeti Színház, az Operaház és a Zeneakadémia állami támogatásáról, s ezért óriási küzdelmeket kellett folytatnia a nemzetgyűlésben, hiszen utóbbit például egyenesen meg akarták szüntetni. Igen súlyos gond volt a Magyar Tudományos Akadémia helyzete, ugyanis annak szinte teljes vagyona a háborút követő infláció nyomán megsemmisült. Több lépésben sikerült  az intézmény jövőjének biztosítása.

Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan egy másik intézkedéssorozatot is rekonstruálhatunk: az Országos Magyar Gyüjteményegyetem létrehozását. Elsősorban  itt is a kiemelkedő értéket képviselő kulturális intézmények “megmentéséről” van szó, az állami fenntartás költségeinek biztosításáról, de ennél továbbmenve olyan tudományos szervezet létrehozásáról is, mely autonóm önkormányzattal, (a Gyüjteményegyetem Tanácsa által vezetve).

Ezért kapcsolta össze első lépésben az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot és a pesti egyetem könyvtárát az 1922. évi XIX. törvénycikkel, hangsúlyozva, hogy ez az anyagi eszközök célszerűbb felhasználásával jár együtt. Emellett a törvényben

A Gyüjteményegyetem kapcsán röviden ki kell térnünk az Országos Levéltár sajátos helyzetére, mely a korszak kezdetén még a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozott és igen mostoha körülmények között működött.

Már kultuszminiszter lett, mire keresztülvitte, hogy az Országos Levéltár a kultusztárca felügyelete alá került az 1922. évi XVII. tc. (31.§.) értelmében. Ezzel a levéltár hivatal helyett tudományos intézménnyé vált, s a kultuszminiszter a továbbiakban is közvetlenül irányíthatta annak sorsát és az építkezések befejezését. Így az 1923-ban be is költözött az új Bécsi kapu téri palotába. Így kerülhetett az Országos Levéltár a létrejött Gyüjteményegyetem szervezetébe.

Látható, hogy itt is modernizációt hajtott végre, megfogalmazva a levéltárral szemben a korszerű   követelményeket: “…az országos Levéltárnak nem elsősorban az a feladata, hogy nemesi családfákat, kamarási próbákat és hiteles másolatokat készítsen, hanem az, hogy ott igazi tudományos levéltári munka folyjon…a Levéltári Közlemények lehetővé teszi majd levéltárunk személyzetének, hogy tudományos munkásságáról a magyar szakközönséget állandóan tájékoztassa és a fontosabb leleteket közrebocsássa.

A takarékosság éveiben nagy veszélyben voltak még az egyetemek is, melyek megmentéséért szintén igen sokat tett Klebelsberg minisztersége első éveiben. Valóban csak megmentésről, a pillanatnyi helyzet orvoslásáról lehetett szó, hiszen a helyzet mást nem engedett.  Különösen tragikusnak  tűnt a menekült egyetemek jövője. Az volt ugyanis a fő kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e a megcsonkított országnak mind a négy egyetemre, mely a háború előtt működött. A takarékosság hívei szerint felesleges pazarlás mindegyiknek a megtartása. Hosszas parlamenti viták után – melyekben Klebelsberg természetesen a fennmaradás mellett érvelt, bár még nem volt kultuszminiszter – megszületett az 1921. évi XXV. tc., mely az egyetemek fennmaradásáról és elhelyezéséről  rendelkezik.  Így került a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre, a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Pécsre, melyek elhelyezésével és működésének biztosításával, valamint a debreceni egyetem építkezésének befejezésével Klebelsberg megalapozta egyetempolitikáját, mely azonban főként minisztersége második szakaszában teljesedett ki.

Fenti  rövid áttekintésben  összefoglaltuk Klebelsberg kultuszminiszteri ténykedésének első szakaszából a legfontosabb intézkedéseket.

A sportminiszter

  Testnevelési Főiskola és játszóterek, FIFA-kongresszus, vívó EB Budapesten, sportuszodák, műjégpálya, FTC-stadion, testnevelési kongresszusok – néhány címszó csupán, azonban már ezek alapján is megmagyarázható, miért nevezte a korabeli sportsajtó oly gyakran és lelkesen sportminiszternek a vallás- és közoktatásügyi minisztert.

“Így körülhordozzuk a testnevelési gondolat zászlóját az országban és belevonjuk munkánkba a tősgyökeres magyar életnek éppen ama gócpontjait, ahol a nemzeti érzés a legerősebben lüktet s még inkább biztosíthatjuk a testnevelési gondolatnak a nemzeti gondolattal való összeszövődését…”

..

Klebelsberg a sportügyekben több területen is munkálkodott, amit az alábbiak szerint tárgyalhatunk: – iskolai testnevelés és testnevelőképzés

iskolán kívüli testnevelés

– versenysport.

Az iskolarendszerű testnevelés korszerűsítésében a legfontosabb lépés a modern testnevelőképzés megoldása volt.

1925-ben Klebelsberg megalapította a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolát, mely biztosította a négyéves, egyetemi rangú testnevelőképzést.

Klebelsberg ezért az iskolákat tornatermekkel szereltette fel, újak építésekor már a tervezéskor ügyelt erre a szempontra. 1926-ban bevezette a heti három testnevelés órát.

A tanítási órákon kívüli testnevelés egyik igen fontos része volt a leventeképzés, melyet az iskolák voltak ugyan kötelesek megszervezni, de a foglalkozások a tanulók szabadidejében történtek. A leventeképzés lényegét Klebelsberg így fogalmazta meg: “Ez végtelenül fontos olyan országban, mint a mi hazánk, ahol nincs általános védkötelezettség, ahol tehát a nemzeti hadsereg nem vállalhatja magára a nemzet egész férfitömegének sportszerű átképzését.”

Az iskolán kívüli testnevelés terén Klebelsberg Kuno sportpolitikájának egyik legnagyobb érdeme volt a tömegsport támogatása.

A tömegsporton belül egyre szélesebb körben hódítottak a vizisportok, melyek művelésére Klebelsberg kezdeményezésére megépült a margitszigeti sportuszoda (Hajós Alfréd tervei alapján), a szegedi uszoda, a tihanyi vizitelep és még számos más létesítmény. Úgyszintén társadalmi igényt elégített ki a Városligetben felépült műjégpálya is. Ez utóbbi létesítmények azonban  már nemcsak a tömegsport, hanem a versenysport céljait is szolgálták.

A versenysportra szintén igen nagy gondot fordított Klebelsberg, hiszen a sportdiplomácia itt valósulhatott meg, s ez politikai szempontból is fontos volt.

“Abban a különleges helyzetben, melybe Trianon következtében kerültünk, a sportnak még fokozottabb a jelentősége.” – nyilatkozott

1929-ben úgy tűnt, hogy sikerrel jár a Nemzeti Stadion építésére vonatkozó miniszteri törekvés, amikor elfogadta az országgyűlés a megépítésére vonatkozó törvényt, azonban a végrehajtásra már nem kerülhetett sor a válság, s annak kormányzati következményei miatt. Megvalósult viszont az FTC Stadion és a Testnevelés Háza.

Itt említjük meg, hogy Klebelsberg alapította az első magyar állami sportkitüntetést is, a Testnevelési Érmet, melyet időről időre odaítéltek a legkiemelkedőbb sportolóknak.

Klebelsberg minisztersége alatt számos rendezvény erősítette a sportdiplomácia törekvéseit, s ez a kultusztárca komoly áldozatvállalásával járt együtt. Vívó EB, Birkózó EB, Asztalitenisz VB Műkorcsolya VB, Ökölvívó EB zajlott Budapesten ebben az időben, sőt, a FIFA is itt tartotta egyik kongresszusát.

A következő két olimpián egyre nőtt a magyarok teljesítménye, a helyezések száma, 1932-ben már a  hatodik helyezést érte el Magyarország a nemzetek összesített versenyében. Utolsó cikkei egyikét épp erről írta Klebelsberg: “Ha meggondoljuk, hogy eredményeink olimpiászról olimpiászra állandóan javulnak, hogy trianoni sorsunkból nagy nemzetekkel mérkőzve vívtuk ki ezt a tiszteletreméltó helyet, akkor Los Angelesszel meg lehetünk elégedve.”[75] -írja az akkor már hivatalát elhagyott Klebelsberg, aki egyébként 1932-ben megalakította a Magyar Olimpiai Társaságot, aminek haláláig elnöke is volt.

Iskolán kívüli népművelés

hogy a leszerelés okán is fokozott figyelmet fordított az iskolán kívüli művelődés szervezésére, ezen belül is elsősorban a felnőtt lakosság körében még mindig jelentős analfabétizmus csökkentésére, illetve a mezőgazdasági népességet, a tanyák lakosságát  megcélzó gazdasági  és egészségügyi ismeretterjesztő tevékenységre. Erre a célra államsegélyt is biztosított a tárca.   “…ne felejtsük, hogy Magyarországnak még közel egymillió analfabétája van. Nincs tehát ország Európában, ahol az iskolán kívüli népművelésre nagyobb szükség lenne, mint éppen minálunk.”  Ennek a feladatnak a megoldásakor fokozottan számított a néptanítók szerepére.