Dr. Kálmán Erő építész, a Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány elnökének köszöntője az Esterházy János Emlékkonferencia és kiállítás megnyitásán.
Helyszín: Klebelsberg Emlékház
Időpont: 2021. június 4.
Kedves Vendégeink, tisztelt Előadók,
Kálmán Ernő építész vagyok, a Klebelsberg Emlékház programjait szervező Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány kuratóriumának a vezetője. Az Alapítvány nevében köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat és jelenlétükkel, illetve előadásaikkal hozzájárulnak a gróf Esterházy János Emlékévhez kapcsolódó konferenciánk sikeréhez.
Köszöntöm dr. Latorcai Csaba urat, az EMMI államtitkárát; és egyben tisztelettel megköszönöm neki, hogy elvállalta a rendezvény fővédnöki tisztét. Továbbá köszöntöm körünkben dr. Gór Csaba urat, a kerület önkormányzati képviselőjét, a FIDESZ frakcióvezetőjét.
A köszöntéseket követően engedjék meg, hogy röviden ismertessem, miről is szól az Esterházy János Zarándokközpont és a Pázmaneum Társulás Isten szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulójára alkalmából meghirdetett rendezvénysorozata, amelyhez a Klebelsberg Emlékház is csatlakozott.
Az Emlékév célja, hogy programjaival, fohászaival és imáival támogassa gróf Esterházy Jánosnak 2019-ben, Krakkóban elindított és jelenleg is folyamatban lévő boldoggá avatási eljárását, továbbá minél többekkel ismertesse meg a gróf életét és tevékenységét, illetve ráirányítsa a figyelmet az Esterházy által tudatosan vállalt és képviselt keresztény értékrend napjainkat is meghatározó jelentőségére.
Régóta terveztük ezt a konferenciát, de a járványhelyzet miatt sokáig nem kerülhetett sor a megrendezésére. Ám keresve sem kínálkozhatott volna alkalmasabb időpont, mint éppen június 4-e, a trianoni békediktátum aláírásának a napja, amely sokak mellett gróf Esterházy János életét is gyökeresen megváltoztatta.
A felvidéki születésű és Trianon után is a szülőhelyén maradó gróf ekkor szembesült a kisebbségi lét megaláztatásaival, amelyek arra sarkallták, hogy felemelje szavát a mindenkori kisebbségben élők mellett és érdekében – legyenek azok magyarok vagy éppen szlovákok.
A konferencia előadói bizonyára részletesen bemutatják majd gróf Esterházy János életét és tevékenységét, valamint az emlékére épített alsóbodoki zarándokhelyet; ezért ezekről nem kívánnék szólni. De azt mindenképpen fontosnak tartom felvázolni, hogy miért gondolta úgy a V4 Építészeti Alapítvány kuratóriuma, hogy ennek a rendezvénynek kiemelt helye van a Klebelsberg Emlékházban.
Aki ismeri a közel négy éve megnyílt Klebelsberg Emlékház eddigi működését, netán részt vett a legkülönbözőbb témákban meghirdetett történeti, művészeti, társadalompolitikai előadásain, kiállításain és egyéb rendezvényein, alighanem érzékelte az Emlékház legfőbb küldetését: nevezetesen a két világháború közötti negyedszázad eseményeinek a legújabb kutatások tükrében történő bemutatását. Mindezek ismeretében aligha lehetett/lehet kérdéses, hogy a mai konferencia témája tökéletesen illeszkedik az elképzeléseinkbe, az Emlékház szellemiségébe.
De van egy másik, mondhatnám érzelmileg erősen motivált oka is annak, hogy itt és most – hic et nunc – Esterházy Jánosról, valamint a földi maradványait befogadó alsóbodoki zarándokközpontról, egészen pontosan annak indulásáról is szóljak. Nevezetesen, hogy az Alapítványunk – nem mellékesen a Klebelsberg Kunó által is képviselt gondolatokhoz hűen – kiemelten fontosnak tartja a nemzetközi kulturális kapcsolatok építését, így a közép-európai V4 országok közötti együttműködést.
Az első nemzetközi kapcsolatfelvételünk, még 2016-ban, az akkor épülő alsóbodoki templomhoz kötődött. (Zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen nem sejthettük, hogy 2021-ben majd itt találkozunk újra – hiszen a Klebelsberg-kastély sem volt még készen, miként azt sem tudhattuk, hogy az Alapítványunk lesz a benne létrehozandó Klebelsberg Emlékház irányítója.)
2016-ban, építésztervezői minőségemben keresett meg a mai előadóink egyike, az azokban az években kulturális attaséként Varsóban, majd Pozsonyban dolgozó dr. Molnár Imre. Segítségemet kérte a mártírhalált szenvedett gróf emlékére emelendő alsóbodoki kegyhely és a hozzá vezető stáció részletesebb építészeti terveinek a továbbfejlesztéséhez és a már megkezdett építkezés folytatásához.
Az elképzelést a V4 Építészeti Alapítvány a kezdetektől a magáénak érezte, felkarolta, és partnerként mindvégig lelkesen segítette.
A munka építészeti irányítására egy kiváló felvidéki építészt, Istenes Józsefet, nem mellesleg Alapítványunk későbbi kuratóriumi tagját ajánlotta, aki – ahogy az Emlékház árkádjai alatt elhelyezett tablókon önök is megtekinthetik – kiváló munkát végzett: a tervei alapján formálódó építészeti együttes napjaink egyik népszerű zarándokhelye lett.
Az alsóbodoki zarándokhely kapcsán fontos megemlékezni annak kezdeményezőjéről, az időközben elhunyt Paulisz Boldizsárról is, aki magánemberként, a maga erejéből és elképzelései alapján kezdte el építeni a zarándokhely kápolnáját. Paulisz Boldizsár a felvidéki magyar emlékek, a magyar kultúra és oktatás iránt elkötelezett vállalkozó volt, aki akkor már egy magyar tannyelvű szakiskolát és kollégiumot hozott létre Alsóbodokon – amelyek tudomásom szerint ma is működnek –, magyar fiatalok számára kínálva turisztikai és vendéglátói ismereteket és szakmát.
A gróf Esterházy János földi maradványait befogadó Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolna aligha épült volna meg az 2018-ban elhunyt Paulisz Boldizsár nélkül, aki – és most a gróf leányának, Esterházy-Malfatti Teréznek a szavait idézem „ezt csodálatos és óriási erőfeszítéssel, áldozatvállalással megteremtette”.
Zárásként visszakanyarodnék gróf Esterházy személyéhez, akinek a megítélésével kapcsolatban a mai napig viták zajlanak a személyében érintett országok – Szlovákia, Lengyelország, Csehország és Magyarország – történészei között. A mai tanácskozástól azt reméljük, hogy közelebb jutunk gróf Esterházy János cselekedeteinek, szándékainak és mozgatórugóinak a megértéséhez, hozzájárulva a vita tisztázásához. Ehhez kívánok a konferenciának sok sikert.