A MAGYAR ROKKANTÜGY SZERVEZETE
Írta: dr. Gróf Klebelsberg Kuno
államtitkár, a magyar királyi Rokkant- ügyi Hivatal ügyvezető alelnöke.
Budapest, 1916.
Bíró Miklós könyvny zete IX-, Ráday-utca 16. szám.
A magyar nép zivataros századaiban hazánk csatatér volt, melyről a várakat és városokat, a falvakat és szállásokat lesöpörte a rombolás szelleme. A mostani háborúban csak határainkon folytak harcok. Az ország belsejét nem taposta kozákló patája. De az általános védkötelezettség jegyében nagy háborút most visz először monarchiánk. A 18 évesektől az 50 évesekig úgyszólván minden polgárát hadba küldi a magyar állam. A gyermekek és gyengék kivételével egész férfinépességünk ki van téve a másfél éve tartó rombolás legrafináltabb eszközeinek, melyeket a modern technika és chemia csak kieszelni képes. Nem az ország területe, hanem népessége szenved. Kevés házat, sok embert kell újra felépítenünk, a XX. század emberét a maga érzékeny, finom idegzetével.
Szerencsére korunk ép oly nagy a helyreállítás művében, mint a rombolásban. A modern orvosi tudománynak, gyógypedagógiának és szociálpolitikának eszközeivel olyan sérültek és betegek egészségét és keresetképességét is vissza lehet adni, kik még pár évtizeddel ezelőtt nyomorékok és koldusok maradtak volna. A sebesültek nagyobbik része még kórházainkban meggyógyul. De az első kezelésből bénán, csonkán vagy belbetegséggel távozók sincsenek veszve. A bénák és belbetegek nagy része speciális utókezeléssel gyógyítható. A csonkultak mesterséges testrészeket kapnak. A rokkantak korábbi foglalkozásuk folytatására vagy azzal rokon könnyebb foglalkozásra, sőt egészen új mesterségre is megtaníthatok. A szakszerű munkaközvetítés a csökkent keresetképességű számára is megtalálja a neki való helyet a gazdasági életben, a patronázs meg szemmel tartja és meg- óvja a kizsákmányolástól. Azok pedig, kik magán munkaadónál célszerűen el nem helyezhetők, kereseti telepeken és műhelyekben találnak munkát és megélhetést. Aránylag cse- kély azoknak a gyógyíthatatlanoknak és munkaképteleneknek száma, kik egészen a haza hálájára lesznek utalva.
Ε feladatoknak megoldására irányuló magyar rok- kantügyi akció alapját az 1915. évi XV. t.-c. 8. §-a vetette meg, mely kimondotta, hogy az ellenség előtt történt sebesülés, vagy a háború fáradalmai következtében rokkanttá vált legénységi állományba tartozó egyéneket, amennyiben kilátás van arra, hogy keresetképességüket egészben vagy részben visszanyerhetik, orvosi utókezelésben és gyakorlati oktatásban kell részesíteni, s hogy a művég- tagokra szorulókat ilyenekkel el kell látni. Ugyanez a sza- kasz továbbá kimondotta azt is, hogy az, aki magát egy e célra szervezett orvosi szaktanács véleménye szerint szük- séges orvosi utókezelésnek, vagy művégtag alkalmazásának és gyakorlati oktatásnak alá nem veti, elveszti igényét a rokkant-nyugdíjhoz, vagy a rokkantak házának ellátási állományába való felvételhez. ( Ε törvény végrehajtásáról lásd a m. kir. miniszterelnöknek 1915. évi 3,300. számú rendeletét a csonkított és béna katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásáról és gyakorlati oktatásáról, továbbá a m. kir. miniszterelnöknek 1915. évi 3.301, sz. rendeletét a rokkant katonákat gondozó szervezetről a Rokkant- ügyi Hivatal kiadványainak 1. számában.)
A törvénybe lefektetett alapon a magyar rokkantügyi akció kiépítésére a m. kir, miniszterelnökség fennhatósága alatt m. kir. Rokkantügyi Hivatal szerveztetett, melynek feladata, hogy az akciót Magyarország területére megter- vezze, egységesen vezesse, az állam és a társadalom között a munkát megossza, a szükséges állami intézeteket megszer- vezze és igazgassa, a társadalmi munkát pedig az állami munkával összhangzatosan irányítsa.
A Hivatal szervezési osztálya eddig az állami intéz- ményeknek 7 típusát állapította meg, ú. m. sérült katonák számára az utókezelő gyógyintézetet, a krónikus belbeteg katonák számára a speciális kórházakat (szanatóriumokat, fürdőhelyeket), csonkított katonák részére a művégtaggyárakat, a vagyontalanok. vagy keresetüket folytani nem tudók számára a rokkant iskolákat, rokkantak munkaközvetítőjét, a kereseti telepeket és műhelyeket és a gyógyíthatatlanok kórházát.
A sérült és idült belbetegségben szenvedő katonákat a katonai igazgatás a magy. királyi Rokkantügyi Hivatal- nak átadja. Minden kórház, üdülőotthon és lábadozóosztag köteles a kötelékébe tartozó ilyen magyar honos katonáról személyi viszonyait és bajának nemét tartalmazó egyéni lapot az illetékes cs. és kir, katonai parancsnokságokhoz*) beküldeni, melyek azokat a Rokkantügyi Hivatalhoz juttat- ják el. A Hivatalnak nyilvántartási osztálya ezekből az egyéni lapokból készíti a rokkantak törzskönyvét és statisz- tikáját, egy más osztálya pedig megállapítja, hogy az illető katona melyik intézetbe való és az illetőnek a kijelölt inté- zetbe való beutalására felkéri a katonai parancsnokságot, mely az átszállítás iránt intézkedik.**) A katonai igazgatás továbbá a Rokkantügyi Hivatal egyes intézeteihez a rend és fegyelem fenntartására felügyelő tiszteket rendel ki, akik az intézeti igazgatót működésében támogatni tartoznak. Csak a szükséges orvosi utókezelés és gyakorlati oktatás befejezte után bocsáttatnak el a béna, csonka és belbeteg katonák a hadsereg kötelékéből.
A Rokkantügyi Hivatal eddig 2 általános rokkant-szám- lálást tartott, egyet 1915. évi márc. 31.-én a sérültekre (bé- nákra és csonkultakra nézve) és egyet 1915. évi szept. hó 30.-án az idült belbeteg katonákra. A számlálás eredményét a Hivatal folytatólag kiegészíti és ellenőrzi a katonai pa- rancsnokságok által hozzá eljuttatott egyéni lapokkal. En- nek az adatgyűjtésnek feldolgozott része szerint Magyar- országnak ezidő szerint (Horvát-Szlavonországok nélkül) 28,932 béna és csonkult és 5.810 idült belbetegségben szen- vedő katonája van, feldolgozás alatt áll továbbá 7.900 katona egyéni lapja úgy, hogy együtt 42.642 az olyan katonáink száma, kiket az akció körébe be kell vonni. A szám kétség- telenül nem teljes, mégis kellő támpontokat és eligazítást nyújtott a Rokkantügyi Hivatalnak abban a tekintetben, hogy akcióját és intézményeit minő méretűvé kell kifejlesztenie.
A Rokkantügyi Hivatalra bízott katonák túlnyomó része béna és ezért első és legfontosabb tennivaló utókezelő
*) Minden egyes hadtestparancsnokság területén a mozgósítás tar- tamára szervezett katonai közigazgatási hatóság.
**) Lásd a cs. és kir. hadügyminiszternek 10.942—1915. eln. st. rendeletét a rokkantakról való gondoskodás alapelvei, valamint a ka- tonai és a polgári állami közigazgatás feladatkörének elhatárolása tár- gyában. L. a Rokkantügyi Hivatal kiadványainak 1. számában.
gyógyintézetek szervezése volt. A megkülönböztetés első gyógyítás és utókezelés közt voltaképpen mesterséges. A kettő orvosilag egy. A háborúban nagyobbára rögtönzött kórházainkban azonban természetszerűleg nincs és nem is lehet meg sem az az orvosi személyzet, sem az a felszerelés, amely a bénaság megszüntetésére, vagy enyhítésére szüksé- ges. Egyes nagy utókezelő gyógyintézetekben azonban cso- portosíthatók azok a gyógyító tényezők, melyekkel a bénaság többé-kevésbbé gyógyítható. Szükség van ott az orvosi vizs- gálás minden eszközére. Szükség van sebészeti osztályra a javító műtétek végzésére. Szükség van orthopaediai műte- remre massage-zsal, mozgatással, villamozással, meleggel és fürdőkkel gyógyító berendezésekre. Valamennyi gyógyító tényező egyetlen intézet keretében ritkán egyesíthető. Munkamegosztás és specifikáció van itt is a helyén. A fej- sebészet egészen külön vidék, a javító sebészet többi eseteit legcélszerűbb orthopaedíával kapcsolni össze, a fizikális therápiai intézetet pedig hévíz közelében létesíteni.
A Rokkantügyi Hivatal a fej sebészetet Budapesten a Tavaszmező-utcai 570 ágyas utókezelő gyógyintézetben össz- pontosította, melyben a szemészeti és fülészeti osztályon kí- vül az állkapocssérülések kezelésére odonto-orthopaediai osztály is működik.
Az 1.200 ágyas budapesti Révész-utcai utókezelő inté- zetben és Bajza-utcai fiókjában, hol 250 betegre van férő- hely, az általános sebészeti osztályon kívül van külön ideg- osztály, mely az idegsérüléseknél szükséges javító-műtéte- ket végzi, van továbbá két nagy orthopaediai osztály.
Jelentékeny gyógyító tényező az a hévíz, mely a budai hegyeknek lábánál fakad. A Rokkantügyi Hivatal ki- bérelte a Császár-fürdő fedett uszodáját és bevezette a for- rások 40 C° vizét az uszoda tágas medencéjébe, melyben na- ponként 2.000 ember könnyű szerrel megfürödhetik. A fö- dött uszoda tőszomszédságában phisiko-therapiaí intézet épült, mely fel van szerelve a vizsgálat és a természet erőivel való gyógyítás minden számottevő eszközével. Ebben az utókezelő gyógyintézetben 1.300 ágy áll rendelkezésre.
Sajátos jelleggel bír a Rokkantügyi Hivatalnak Timót- utcai 1.200 ágyas utókezelő gyógyintézete, hol a redressiv
orthopaediai osztályon kívül 500 ágyas osztály van a csonkí- tottak számára. Ebben az osztályban előkészítik az ampu- táltak csonkját a művégtag alkalmazására és az állami pro- thesisgyár által szállított művégtagok használatában állandó orvosi felügyelet alatt begyakorolják a csonkított katonákat, mielőtt hazabocsátanák, vagy szakszerű kiképzés végett rok- kantiskolákba tennék át őket. A gyakorlás közben a prothe- sisen mutatkozó hiányok kijavítását is az intézet irányítja és az amputáltakat csak akkor bocsátja ki, amikor művég- tagjuk úgy orvosilag, mint műszakilag teljesen megfelel. Van azonkívül ebben az intézetben egy 600 ágyas gyűjtő- és szétosztó középpont, melynek az a hivatása, hogy magába fogadja a katonai parancsnokságok által a Rokkantügyi Hi- vatalnak budapesti intézeteibe átadott katonákat, kik onnan megfigyelés és vizsgálat után az állapotuknak megfelelő utókezelő gyógyintézetbe tétetnek áí.
A Rokkantügyi Hivatal pozsonyi intézetében 1.000 ka- tona nyer kezelést, úgy, hogy a Hivatal utókezelő gyógyinté- zetei ezidőszerint 5.520 sérült katonát kezelnek.
Legközelebb Budapesten 600 ágyas és Kassán 1.000 ágyas újabb intézet nyílik meg. Továbbá Kolozsvárott ké- szül 1.000 ágyas további intézet. Ezen kívül tervbe van véve a 2.600 ágyas nyitrai és a 4.300 ágyas sátoraljaújhelyi meg- figyelő állomásnak utókezelő gyógyintézetté való átszerve- zése. Minthogy ekként az ágyak száma belátható időn belül 9.500-zal emelkedik, s minthogy az utókezelés hosszabb idő- tartama dacára is az intézetek kellő forgalmat csinálnak, azért remélhető, hogy a Rokkantügyi Hivatal utókezelő gyógyintézetei képesek lesznek az összes utókezelést igénylő sérülteket kellő időben befogadni.
Az idült belbetegségben szenvedő katonák részére kü- lönleges kórházakat szervez a Rokkantügyi Hivatal.
Az 5.042 ilyen beteg közül legtöbbre, 2.38l-re rúg a tu- berkulotikusok csoportja. Ezek számára a Hivatal az ala- csony Tátra tövében, a Garamvölgyben, Besztercebányán
2.400 ágyas tuberkulotikus kórházat rendezett be a szabad- ban való pihenéshez szükséges fekvő csarnokokkal, a magas Tátrának egyik klimatikus gyógyfürdőjét megvásárolni szán- dékozik, hol 400 betegre lenne hely, ugyancsak a magas
Tátrában nagyobb állandó szanatórium építését a Hivatal 1916. tavaszán megkezdi.
A légzőszervek egyéb betegségei, valamint a vérkerin- gés és az emésztés szerveinek betegségei számára szolgál a Hivatalnál: 1.800 ágyas rózsahegyi speciális kórháza, honnan a jövő fürdőidény kezdetekor a belbetegek alkalmas gyógy- fürdőkbe osztatnak szét. A szívbajosok részére szénsavas, a rheumások számára pedig hévízfürdő kibérlése iránt a tár- gyalások már folyamatban vannak.
A belbetegek speciális kórházaiban és szanatóriumaiban 4.200, a sérültek utókezelő gyógyintézeteiben 5.520, együtt tehát 9.720 hely áll ezidőszerint a m. kír. Rokkantügyi Hi- vatalnak rendelkezésére.
A modern orvosi tudomány által elért eredmények oly szembeszökők, hogy a tapasztalatok meggyőző hatása alatt katonáink általában bíznak a gyógyítás sikerében. A háború sok közegészségügyi kultúrát vitt be népünk közé. Mégis találkoznak olyanok, kik rendszerint a műtéttől vagy attól való félelemből, hogy ha teljesen meggyógyulnak, nem fog- nak rokkantsági ellátást kapni, nem fogadják el a nekik fel- ajánlott műtétet vagy más gyógymódot. Közvetlen kényszer alkalmazása lélektani okokból nem lenne célszerű, de az idé- zett törvényes felhatalmazás alapján a rokkantsági ellátásra való igény megvonható attól, aki az utókezelési gyógyintézet vagy különleges kórház által szükségesnek talált gyógy- módnak magát nem veti alá vagy annak eredményét szán- dékosan hátráltatja. A rokkant érdekének megóvása végett azonban minden ilyen esetet fel kell terjeszteni az egyetemi városokban szakértő orvosokból alakuló illetékes felülbírá- lati bizottsághoz, mely a szakkérdésben véglegesen határoz.
Az utókezelő gyógyintézetek és speciális kórházak ál- tal elért eredményekről statisztika felállítása még korai lenne. De az eddig is elért eredmények igazolni látszanak a Rokkantügyi Hivatal abbeli felfogásának helyes voltát, hogy akciójának súlypontját eddig az orvosi részre, a gyógyításra helyezte és nevével voltaképpen ellentétben odatörekedett, hogy elsősorban a bénákat és betegeket vegye kezelés alá és így a rokkantságot megelőzze, megszüntesse vagy legalább is enyhítse A Hivatal majdnem minden intézetének es fontosabb osztályának élén az illető szak egyetemi tanárai állnak, akik a Hivatal utókezelő gyógyintézeteinek és spe- ciális kórházainak munkájáról tudományosan is be fognak számolni és remélhető, hogy a Hivatal orvosi akciója nem- csak katonáinknak fog javára válni, hanem nagy lépéssel viszi majd előre a magyar orvosi tudományt is.
Amputáltjaink nagy számát az orosz fogságból hazabo- ceájtott rokkantak még inkább felszöktették és a mestersé- ges testrészekben ekként beállott nagy szükségletet a ma- gánipar nem lenne képes kielégíteni, mely csak a békés idők kresletére van berendezve- A Rokkantügyi Hivatal ezért Budapesten és Pozsonyban az állami fémipari szakiskolák- ban mesterséges testrészeket előállító műhelyeket szerve- zett, melyekhez katonai minisztériumaink vezényelték ki az orvosi műszerészeket és kötszerészeket, a Hivatal pedig többnyíre rokkant lakatosokat, bőrmunkásokat, kaptafa-ké- szítőket és cipészeket osztott be. A budapesi műhely első kísérleteit 1915. évi március hó utolsó napjaiban kezdte meg 3 munkással, kiknek száma azóta fokozatosan 125-re emel- kedett. A tisztán nyers anyagok felhasználásával dolgozó műhely 1915. december 31.-ig 2.446 mesterséges végtagot (protézist) és orthopedíkus segédeszközt gyártott és terme- lése ma már átlag heti 100 darab. A pozsonyi műhely eddig 264 prothesist és más orthopedikus segédeszközt állított elő.
Minden csonkult katona államköltségen két művégtagot kap a Hivataltól és pedig a munkaprotézist és kozmetikus protézist. A munkaprotézisek rendszerének megállapításá- nál különös tekintettel kellett lenni arra, hogy az ország né- pességének túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. A budapesti műhely által gyártott munka-láb bőrrel talpalt fémlapra támaszkodó acél-sínekből áll, erős és amellett elég könnyű s így remény van arra, hogy azok, kik egyik lábuk- nak csupán alszárán csonkultak meg, a mezőgazdasági mun- kában megmaradhatnak. A munka-kézhez idomuló gyűrűs befogó készülékkel erősen és biztosan meg lehet fogni a szer- számokat, köztük a magyar nép lelkületében és gazdasági életében oly nagy szerepet játszó kaszát is. Az amputáltak munkakezükön kívül ahhoz idomuló és foglalkozásuk űzéséhez szükséges szerszámokat is kapnak, A műláb egyszerű és erős szerkezeténél fogva, különösen a városi foglalkozá- soknál, munka-protézis gyanánt is használható. A kozme- tikus mesterséges kéznek nagyobb gyakorlati haszna ugyan nincs, minthogy azonban a legtöbben a csonkulás külső jelét viselni nem szeretik, azért amputáltjainkat a Hivatal kozme- tikus kézzel is ellátja. Műkezeken és műlábakon kívül gyárt a műhely egyéb orthopediaí segédeszközöket is.
A Tavaszmező-utcai utókezelő gyógyintézet odonto- orthopaediai osztályával kapcsolatban fogtechnikai labora- tórium van szervezve. A laboratórium az állkapocs sérülé- seknél előforduló állkapocs és foghiányokat pótolja, vala- mint az állkapocssérülések kezeléséhez szükséges készülé- keket állítja elő. Ezenfelül az eltorzító arcsérülések elfedé- sére, továbbá a fül- és orr hiányainak pótlására szolgáló kozmetikus protéziseket is előállítja a laboratórium.
Még a legerősebb prothesis is romlik és időnkint javí- tásra szorul. Ezenkívül egy protézis az egész élet tarta- mára nem elégséges. Az ipariskolákat azonban a háború be- fejeztével vissza kell adni eredeti rendeltetésüknek és így a Hivatal Budapesten 1916. tavaszán állandó művégtaggyá- rat épít, melyben foglalkozást nyernek a protéziskészítésben már begyakorolt rokkant munkások is. Ez a gyár kapcsolat- ban fog állni egyfelől az orthopaediai klinikával, másfelől egy orvosi, műszerészi és kötszerészi szakiskolával. A po- zsonyi, kassai és kolozsvári protézis-műhelyeket a háború után is fenn akarja tartani a Hivatal, hogy minden egyes or- szágrészben legyen a javítások folytonos ellátására egy-egy szakszerű középpont.
Az utókezelő gyógyintézetből, a speciális kórházból kikerülő és a mesterséges végtaggal ellátott rokkantak je- lentékeny részének vagyona vagy olyan foglalkozása van, melyet sérülése dacára is folytathat és melyből magát és csa- ládját eltartani képes. A rokkantak e csoportjának „beisko- lázása” hiba lenne, mert munkás-hiányban szenvedő gazda- sági életünktől erőket vonnánk el és mert olyan nagy töme- geket terelnénk be a rokkantak iskoláiba, melyeket azok alapos szakoktatásban részesíteni nem tudnának. Az ilyen rokkantakat mielőbb el kell bocsátani a hadsereg kötelékéből.
Sokan vannak olyanok is, kik vagyontalanok, de kere- setképesek, tehát újabb kiképzésre nem szorulnak s így a hadsereg kötelékéből szintén elbocsátandók. A rokkantak munkaközvetítőjének feladata, hogy ezeknek a gazda- sági életben való elhelyezkedését szervezze, irányítsa és elősegítse. A rokkantak munkaközvetítése az álta- lános munkaközvetítéstől több tekintetben eltérő, külön- leges tevékenység. Míg az általános munkaközvetítés egyaránt szolgálja a munkaadó és a munkás érde- keit, addig a rokkant-munkaközvetítő elsősorban a rokkant munkás érdekét tartja szemelőtt. Ebből kifolyólag a háború- val járó munkáshiány következtében beállott ideiglenes munkaalkalmakra lehetőleg nem közvetít, hanem a rokkan- tat olyan tartós alkalmazáshoz igyekszik juttatni, melyet ön- hibáján kívül előreláthatólag nem fog elveszíteni és mely alkalmazás testi állapotának is megfelel. A Rokkantügyi Hivatalban szervezett külön munkaközvetítő osztály 1915. évi dec. hó 31-ig 494 rokkantmunkást helyezett el, kik közül
322 ipari és kereskedelmi, 97 mezőgazdasági munkás és 75 egyéb foglalkozású. A munkaközvetítő tevékenységnek aránylag kisebb terjedelme azzal az alapelvünkkel függ ösz- sze, hogy a katonákat csak az orvosi utókezelés, illetve a gyakorlati oktatás befejezte után bocsátjuk el a hadsereg kötelékéből, a gyógyítás és oktatás pedig a rokkantak túl- nyomó részénél még folyamatban van. Időmultával azonban az akció orvosi és didaktikai részével szemben mindinkább előtérbe fog lépni a gazdasági és szociálpolitikai rész.
Jelentékeny azoknak a rokkantaknak száma is, kiknek nincs vagyonuk és kik csonkulásuk, bénulásuk vagy betegsé- gük következtében eddigi foglalkoztatásukat folytatni nem tudják. Ezeknek befogadására valók a rokkantak iskolái. Új és komplikált iskola-típussal állunk itt szemben, melynek számolnia kell úgy a bénulás, csonkulás és a betegség, mint a foglalkozások sokféle fajtájával. Az orvos könnyen csak munka-therapiát lát betegének munkájában, gyógyító torna folytatását és lélektani eszközt arra, hogy a rokkantak a vég- zett munka öröme önbizalmát visszaadja. A mezőgazdasági
és ipari szaktanítóban pedig rendszerint megvan a hajlam arra, hogy ugyanolyan oktatásban részesítse a rokkantat is, mint ép növendékét. Úgy a munka-therapiának, mint az ok- tatás szakszerűségének érvényesülnie kell a rokkant-iskolá- ban, de az intézménynek a maga sajátosságát és jellegzetes- ségét az adja meg, hogy minden egyes tanulója testi fogya- tékosságának, betegségének különleges természetével szá- molva állapítja meg úgy magát a foglalkozást, mint az arra való tanítás útját és módját. Állandóan meg kell figyelnie, hogy tanulójának nincs-e munka-prothesisre, más orthope- dikus segédeszközre vagy különleges szerszámra szüksége, A csonkítottat meg kell tanítania a munka-protézis és a mes- terséges testrészhez idomuló szerszámok használatára. A bé- nák számára pedig a bénult testrészhez idomuló szerszámo- kat kell készítenie s annak használatára be kell a bénát gya- korolnia. Meg kell figyelnie a rokkantat munkája közben s felismerve a felmerülő nehézségeket, a fogyatékosság orvosi ismerése alapján meg kell terveznie s a beteggel meg kell taníttatnia azokat a műfogásokat és mozdulatokat, amelyek a szervezet hibás volta dacára is célra vezetnek.
Az oktatás rendszerint egészen gyakorlati. A cél ke- nyéradó foglalkozás elsajátítása, mit nemcsak a mezőgazda- sági vagy ipari szakoktatás, hanem az írásra, olvasásra és gyakorlati számolásra való tanítás is elősegít. Beillik a rok- kant-iskola keretébe a gépkocsi- és motor-kezelői, a gép- és gyorsírási, a könyvvezetői s más hasonló tanfolyam is. Mó- dot lehet nyújtani arra, hogy egyesek félbemaradt elemi vagy polgári iskolai tanulmányaikat befejezhessék. Óva- kodni kell azonban az elmélet túltengésétől, mi a rokkantak nagy többségében az egész intézmény hasznosságába vetett hitet megdöntené.
A rokkant-iskola keretén kívül maradnak a rokkant tisztek, akiknek a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön rendelettel megnyitotta felsőbb iskoláinkat.
Még az első kezelést nyújtó kórháznak, továbbá az utókezelő gyógyintézetnek, a különleges kórháznak és minden más intézménynek, melyben rokkantak van- nak, orvosnak, ápolónőnek és tisztnek fel kell ébresz- tenie a kedvet a tanulásra abban a rokkantban, aki
vagyontalan s korábbi foglalkozását nem lesz képes sé- rülése vagy betegsége következtében folytatni, A Hivatal ennek a munkának támogatása végett a rokkantakat gyámo- lító akcióról népies füzetet íratott s azt terjeszti különösen kórházakban, A Hivatal utókezelő gyógyintézeteiben, spe- ciális kórházaiban, valamint gyűjtő és szétosztó központjá- ban alkalmazott rokkant-tanácsadóknak meg éppen az a fő- feladata, hogy a rokkant tanulási kedvét élessze, továbbá hogy személyi, családi és vagyoni viszonyainak s különösen testi állapotának és egyéni hajlamainak tapintatos kipuha- tolása mellett rábírja lehetőleg eddigi foglalkozásához ro- kon könnyebb, szükség esetén pedig új, neki való foglalko- zás választására, A Hivatal rokkant-tanácsadókul eddig főleg gyógypaedagogiai és népiskolai tanítókat alkalmazott, akik mellé gyakorlati mezőgazdákat és iparosokat óhajtana megnyerni a tanácsadás és rábeszélés munkájára.
Ha a rokkantak iskolájában nem teng túl az elméleti irány, hanem valóban gyakorlati tanítást nyújt, továbbá, ha a rok- kant-tanácsadók olyan foglalkozást ajánlanak a rokkantnak, mely testi állapotának, hajlamainak s viszonyainak megfelel, akkor a rokkantak jelentékeny része nem vonakodik a tanulás- tól. De sokan már idősebbek s így nem szívesen kezdenek újból tanulni- Vannak, akik remélik, hogy rokkantsági ellátásuk- ból és sebesülési pótlékukból takarékosan és szerényen meg- élhetnek. Vannak olyanok is, kik soká voltak első- és utó- kezelés alatt, hosszabb időt töltöttek lábbadozó osztagok- ban vagy üdülő otthonokban s ezeken a helyeken némileg elszoktak a munkától. Többen, kik a betegekkel érintkeznek, túlzott jóságból és emberiségből néha feledtetik a rokkant- tal, hogy a pihenés csak munka után édes s hogy a semmit- tevés csakhamar tespedéssé fajul. „Élni – Arannyal szólva
– nem fajulva tengés, olcsó időnek hasztalan soka”; hanem minden ember s így a rokkant életének is célt és tartalmat csak a munka adhat. Tény az, hogy sokkal több rokkant vonakodik az oktatásban való részvételtől, mint·attól, hogy magát utókezelésnek alávesse, A rokkantat tanulásra köz- vetlenül rákényszeríteni alig lehetne, a jelzett törvé- nyes felhatalmazás alapján azonban a rokkantsági el- látásra vonatkozó igény megvonható attól, aki az is-
kola által szükségesnek talált gyakorlati oktatásban részt nem vesz vagy annak sikerét magatartásával szándékosan hátráltatja. A rokkant érdekének megvédése céljából min- den ilyen esetet itt is éppen úgy, mint az utókezeléstől vagy gyógyítástól való vonakodásnál, fel kell terjeszteni a már említett felülbírálati bizottsághoz, mely a gyakorlati okta- tás kérdéseiben mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szak- férfiak bevonásával végérvényesen határoz.
A Rokkantügyi Hivatalnak a legnagyobb iskolája a budapesti Pozsonyi-úti intézet 700 tanuló katonával, mely túlnyomólag ipari irányú. Kovács, lakatos, asztalos, szíj- gyártó, cipész és szabó tanműhelyei közül a három utóbbi a legnépesebb. A Hivatal igyekszik növendékeiből önálló iparosokat, önálló exisztenciákat képezni. Ez jobban meg- felel rokkantjaink önérzetének, továbbá számol azzal a ta- pasztalattal is, hogy a nagyobb üzemben ép munkással együtt dolgozó rokkant rendszerint párhuzamot von a maga csökkent és az ép ember teljes munkaképessége és keresete közt és ez munkakedvét számos esetben csökkenti. Az ipari műhelyek mellett analfabéta, elemi, polgári iskolai és egyéb tanfolyamok vannak szervezve. Hasonló ipari irányú rok- kant-iskola a budapesti Szegényház-utcai 250 és a pozsonyi
327 tanulóval. További ipari irányú rokkantiskola létesül Kassán és Kolozsvárott.
A Hivatal mezőgazdasági oktatásra eddig a fennálló földművesiskolákba küldte a katonákat és most Beszterce- bányán, Debreczenben és Kassán szervez külön mezőgazda- sági irányú rokkant-iskolát.
A vakok a számukra 140 ággyal berendezett budapesti István-úti intézetben szőnyegkötéssel, székfonással, kefekö- téssel és massage-zsal foglalkoznak és emellett tanulják a Braille-írást.
A rokkant-iskolát végzetteknek egy részében meg lesz a vágy, hogy önállósuljanak és a gazdasági életben mint kisiparosok, kiskereskedők, kisgazdák helyezkednek el, az önállósulásnál azonban rokkantjainknak kisebb-nagyobb ösz- szegekre lesz szükségük, hogy üzemüket megindíthas- sák. A családos ember gazdasági megizmosodását pe-
dig nagyon előmozdítaná, ha kis kertes házhoz juthatna. A gazdaság, a műhely felszerelésére, a bolt berende- zésére, ház építésére azonban a Hivatalnak fedezet már nem áll rendelkezésére és a rokkantak javára való adakozásnak egyik szép ága, hogy az önállósulni törekvő kisembereknek a gazdasági életbe való útnakindításához gyűjtsön. A rokkant-iskolából távozók közül sokat el fog helyezni a rokkantak munkaközvetítője. Ha mindezek a ren- des gazdasági élet teljes ridegségével találkoznának, az ép emberekkel való versenyben természetesen nem állhatná- nak meg. A rokkantsági ellátás és a sebesülési pótlék hely- zetüket ugyan megkönnyíti, mindamellett állandó gondozásra szorulnak. Rokkant gyámságra van szükség, melynek szerve- zetével be kell hálóznia az egész országot. A háborúval kap- csolatos társadalmi akciókban résztvettek közül azokat, kik a rokkantgyámságnak megnyerni, hogy mihelyt a katonák már tömegesen bocsáttatnak el a hadsereg kötelékéből, a szervezet a vármegyékben és városokban már készen legyen és a rokkantak a helyszínén a gyámoknál útbaigazítást és támogatást nyerhessenek.
A rokkant-iskolából kikerülők között lesznek olyanok is, kik megnyugvással a magán-gazdasági életbe különböző lelki és testi okból nem bocsáthatók ki. Vannak, akik nem éreznek erőt a létért való küzdelemre, akik munka után járni, munkájukat értékesíteni nem tudják, kiknek nincs családjuk és szülőföldjükhöz sem fűzi őket különösebb kö- telék. Legcélszerűbb, ha ezekről az állam, a vármegyék, városok és községek és más teljesen biztos alapon álló szer- vezetek, kereseti telepek és műhelyek állítása útján gon- doskodnak, mely intézetek szakember vezetése alatt a mun- kát maguk keresik, szervezik és értékesítik. Ezek mellett a kereseti telepek és műhelyek mellett a családos rokkantak számára szintén kis kertesházakat kellene emelni. A kalo- csai érsek és főegyházmegye je 100.000 K-ás hozzájárulásá- val a Hivatal kozrsmukodése mellett 300 rokkant számára asztalosműhelyt és méhészeti, gyümölcsészeti, kertészeti és baromfítenyésztési telepet létesít, Orosdy Fülöpné báróné
100.000 koronás adományával pedig Szolnok-vármegy ében kertészeti telep áll szervezés alatt. További ilyen telepek és műhelyek szervezése iránt a Hivatal tervszerű agitációt szándékozik indítani.
A gyógyíthatatlan és munkaképtelen rokkantak szá- mára az államnak kell megélhetésüket biztosító rokkantsági nyugdíjat nyújtani, a társadalmi áldozatkészségnek pedig egy másik szép célja, hogy otthonszerű kórház emelésével elviselhetővé tegye azoknak a rokkantaknak életét, akik ké- sőbb is állandó orvosi felügyeletet igényelnek és kiknek nin- csenek hozzátartozóik.
A régi értelemben vett „Rokkantak Házát” a modern rokkantügyi akció nem ismer. Alig van szomorúbb látvány, mint tétlenségre kárhoztatott nyomorékoknak valamely kö- zös otthonba való kaszárnyaszerű tömörítése. A rokkantak háza helyébe a kereseti telep, a kereseti műhely és az ott- honszerű kórház lép, melynek életelve a munka és ápolás.
A nemzeti társadalomtól támogatott modern állam a világháborúban sokkal nagyobbnak és erősebbnek bizonyult, mint általában hitték. Sokkal több volt, mint puszta me- chanizmus, mint különféle hivataloknak összesége, amint azt az angolok és franciák elképzelték. Az állam nemcsak egész férfinépességét tömörítette óriási hadsereggé, hanem a szellemi és gazdasági életet is egészen a nagy erő- feszítés szolgálatába tudta állítani. A szervezettség és az államnak a társadalommal való harmonikus együttműkö- dése hozta meg a győzelmet. Ugyanennek a két tényezőnek kell biztosítani a nagy felépítést is a háború után. Nagy gazdasági és szociálpolitikai problémák előtt fogunk állni, nemcsak a rokkantak, a hadi özvegyek, és a hadi árvák ügyében, hanem a háború után újból elhelyezkedő egész nemzetnél, és a győzelem eredményeit csak akkor leszünk képesek a békében biztosítani, ha az állam és a társadalom ép oly nagy lesz a gazdasági és szociálpolitikai alkotások- ban, mint aminő hatalmas volt a háborús erőkifejtésben.
Budapest, 1916. évi január havában.