Árkay Bertalan

Árkay Bertalan (Bp., 1901. ápr. 11. – Bp., 1971. nov. 23.): építész, Kallina Mór építész unokája, ~ Aladár építész fia. A bp.-i mű-egy. elvégzése után (1925) apja mellett dolgozott, 1926-ban a párizsi Académie des Beaux-Arts ösztöndíjasa és Thier párizsi építész irodájának munkatársa. P. Behrens bécsi Építészeti Mesterisk.-jában (1927) és Rómában (1929) képezte magát tovább. 1928–1940 között számos modern villát tervezett és épített. 1930-ban apjával együtt első díjat nyert az Erzsébet sugárút kiépítési tervével. 1932-től ő irányította az új városmajori templom tervezését. Apjától vette át 1932-ben a mohácsi Fogadalmi templom építésének tervezését. Tervei alapján épült az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) egyik Köztársaság téri bérháza (1935). 1934-ben tervezte Rómában a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás m. csarnokát, és 1936-ban a Milánói Triennálé m. pavilonját. 1937-ben megújította a Velencei Biennálé m. pavilonját. Tervei alapján épült több isk., bérház, lakótelep, kórház. 1948-ban restaurálta a váci székesegyház altemplomát és a bp.-i Szépművészeti Múz. épületét. 1949-től a Középülettervező Intézet (KÖZTI) dolgozója volt. Hazai és külföldi kiállításokon számos kitüntetést nyert. Az I. és II. világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben a közhasznúság, és egyben az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségét látta. Bp. építészetére vonatkozó tervgyűjteményét a Budapesti Történeti Múz.-ban őrzik, köztük első feleségének, Sztehló Lilinek üvegablakterveit is. Életéről és művészetéről közel 200 publikáció jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. – Irod. N. N.: Két budapesti családi ház (Tér és forma, 1929); Bierbauer Virgil: Á. Aladár és Á. B., két magyar építész (Revue de Hongrie, 1933); Rimanóczy Gyula: Az új városmajori templom (Tér és forma, 1933. 6. sz.); Pusztai László: Á. B. (Magy. Építőművészet, 1972. 5. sz.).

Az építész, festő- és iparművész édesapa példáját követve Budapesten szerzett építész oklevelet.  Tudását Párizsban és Bécsben eltöltött tanulóéveivel gazdagította. Apja nyomdokain festői babérokat is szerzett. Felfogása az eklektikus kezdetektől a szecesszión keresztül jutott el a modernig. Korának egyik legismertebb családiház tervezője. Kimagasló templomépítészetünkben a Győr gyárvárosi és az édesapjával, Árkai Aladárral közösen alkotott Szent Szív Városmajori plébániatemploma.  Tervei alapján épült a Milánói Triennálé magyar pavilonja. Pályája végén műemléki rekonstrukciók és egyházi épületek megbízásainak tett kiemelkedően eleget.

 

Apja Árkay Aladár (1868 – 1932) építész, iparművész, festő volt. Építészeti felfogása az eklektikus kezdetektől, a szecesszión keresztül eljut a modern – avantgárd – irányzatokig. Árkay Bertalan az egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi József Nádor Műegyetemen végezte el 1925-ben, majd apja irodájába került. 1926-ban a párizsi Academie des Beaux-Arts ösztöndíjasa volt és Thier, párizsi építész irodájában dolgozott. 1926-1927 között a bécsi Akademie der Bildenden Künstefőiskolán és a Meisterschule für Architectur-on tanult, Peter Behrenstől. 1937-től a Szépirodalmi és művészeti Akadémiának, 1941-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. 1961-ben festményeivel II. díjat nyert a párizsi Salon des Beaux-Arts kiállításán.
Árkay Bertalan a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott családi ház tervező építész volt. Az általa tervezett családi házak legtöbbje magas építészeti színvonalat képvisel.
Kiemelkedik templom tervezési tevékenysége is. Apjával – Árkay Aladárral – közösen tervezte az 1928-tól közadakozásból épülő Mohácsi Fogadalmi templomot és a Budapest. XII. Csaba utcában felépített Városmajori Jézus Szíve plébániatemplomot. Mindkettőt apja halála után fejezte be. A Városmajori templom üvegablakai – első felesége – Árkayné Sztehlo Lili munkásságát dicséri. Középületei közül megemlíthető az 1938-ban tervezett OTI rendelő és kórház Sopronban, az 1939-ben létesült Rózsadombi Leventeotthon és a Sátoraljaújhelyi polgári iskola 1940-ből. Az Ő tervei szerint valósult meg – 1936-ban – a Milánói Trienálé Magyar pavilonja is.
Tervezői tevékenysége mellett kiemelkedik pályázati munkássága is. Ezek között a legismertebb a “Szent Korona útja és Vitézek tere építészeti megoldása”, pályamű, amellyel I. díjat nyert. (Ma: Petőfi híd budai hídfő és Irinyi József út Október 23-i útig terjedő szakasza). A rendezési terv töredékében valósult meg. Ezt mutatja a két út találkozásánál látható félköríves beépítés.
A második világháború után műemléki helyreállításokon dolgozott. (Váci székesegyház altemplom. Budapesti Szépművészeti Múzeum épülete). 1949-től a Középülettervező Iroda (KÖZTI) dolgozója volt nyugdíjazásáig. 1956 után munkái főként egyházi megbízások voltak, (Cegléd, Hort, Gerjen, Polgár, Taksony, Győr-Kisbácsa, Héhalom római katolikus templomainak tervezése vagy helyreállítása). Festményeivel ebben az időben is rangos külföldi tárlatokon vett részt.