(1885- 1961)
1928. augusztus 1-én, dr. Mező Ferenc: Az Olympiai játékok története című művét választották, az amszterdami olimpia legjobbjának, a művészeti versenyek, epika kategóriájában.
Grünfeld Ferenc néven, Pölöskefőn született, 1885. március 13-án. A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely hetvenhat éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében is maradandót alkotott.
Dr. Mező Ferenc gimnáziumi tanulmányait Nagykanizsán kezdte el, majd Zalaegerszegen, a későbbi nyelvész Pais Dezső osztálytársaként érettségizett. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett tanári diplomát latin és görög nyelvből. Tibullus a magyar irodalomban című doktori értekezését kitüntetéssel, summa cum laude fokozattal ismerték el.
Tanári működése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Többször megsebesül, a kudarccal végződött piavei átkelés után a bakák hozzák vissza sebesült hadnagyukat. A legmagasabb fokozatú kitüntetéseket kapta, arany vitézségi érmet, Vaskorona érdemrendet Ferenc József aláírásával. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fővárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja című írását a fővárosi lapok is átvették. Elszántan tanulmányozta a hazai és egyetemes művelődéstörténetnek azt a részét, amely a testedzés históriáját jelentette.
Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsőként az ókori olimpia történetének összeállítását végezte el. A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az Olympiai játékok története című munkát. Dr. Mező Ferenc így emlékezett: Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott.
Esztergomban értesült olimpiai győzelméről, ennek hatására fogant meg benne örökérvényűen, hogy kutatómunkának szenteli életét. Az egyetlen magyar olimpiai bajnok, aki nem hogy nem volt ott a helyszínen győzelmekor, hanem soha nem is járt Amszterdamban. Javaslatára a II. világháború után folytatták és be is fejezték az Olümpiában még a múlt század utolsó harmadában Ernst Curtius göttingai régész által vezetett, de félbehagyott ásatásokat. Javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való működtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezető alelnökévé megválasztották dr. Mező Ferencet. Egyik legnagyobb megtiszteltetése 1948. február 17-én éri, St. Moritzban a téli olimpia után olimpiai munkássága elismeréseként a visszahívott ifj. Horthy Miklós helyére a NOB tagjai sorába választotta. 1961. november 21-én hunyt el Budapesten, hamvait a Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A hajdani pölöskefői fiú a XIX. századból, ma már sporttörténelem. Nemzetközileg elismert sportvezető volt. Németül és angolul beszélt, a latint és az ógörögöt tanította is, melynek ismerete hozta meg számára a sikert, mert megírhatta az ókori olimpiák történetét. Ami egy nem várt, de megérdemelt aranyérmet jelentett Magyarországnak.