A járványhelyzet miatt a mai napra meghirdetett előadás elmarad.

Az előadás új időpontja: 2020. október 1.

Ferenc Józseftől Szent Istvánig

1914-1938: Egy rövid emberöltő kulturális emlékezete a komolyzenében

  4. rész – „Mikoron Dávid…”

Zenével egybekötött ötrészes előadássorozat a két világháború közötti évek magyar zenetörténetéről

Előadó: Windhager Ákos PhD, összehasonlító irodalomtörténész

A Klebelsberg Emlékház öt előadásból álló zenetörténeti sorozata a két világháború közötti évek magyar komolyzenéjének a történetét, alakulását kívánja összefoglalni. A felkért előadó, Windhager Ákos az első világháború kitörésétől a második világháború előestjéig mutatja be a tudatos emlékezetpolitika komolyzenei megnyilvánulásait. A sorozat főszereplői a korszak meghatározó zeneszerzői: Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Lajtha László, akik mellett számos, ma már nem ismert alkotó is feltűnik. A Ferenc Józsefet megjelenítő hadiportrétól a magyar kommün és a területelcsatolás traumáján át, a főváros egyesítésének erősen kritikus ünneplésén túl, a Szent István-emlékévig számos esetben nyilatkoztak meg a zene nagy- és kismesterei. A legtöbb alkotó nem kormányzati felkérésre írt zenei emlékműveket, mi több, sokszor vissza is utasították, hogy konkrét politikai tartalmat jelenítsenek meg. Az öt előadás betekintést enged a kormányzatok és a zenei élet kapcsolatába, a zeneszerzők közéleti tevékenységébe, a zenevilág belső hatalmi játékaiba, valamint abba, hogy az egykori gazdag zenei emlékezetből ma miért nem ismerhetünk szinte semmit.

4. rész – „Mikoron Dávid…”

1923 zenei öröksége

 Ha túlzás is azt mondani, hogy a főváros egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett hangverseny két remekművéből (Bartók Táncszvitjéből és Kodály Psalmus hungaricusából) született meg a későbbi magyar oratorikus és szimfonikus magyar műzene, a két darab jelentősége vitathatatlan. Bartók Táncszvit-jének az elemzése megismertet a mű új technikáival, közösségi utalásaival, és szó kerül szerény fogadtatásáról is. Kodály magyar zsoltárát pedig a hatástörténetének a függvényében, valamint azon viták kereszttüzében vizsgálja meg az előadó, amelyek megkérdőjelezték a mű közösségi programját. A díszhangversenyt vezénylő Dohnányi Ernő jelentőségére pedig nagyszabású nyitánya világít rá. Az Ünnepi nyitány szimfonikus technikája a később kiírtott magyar zenekari nyelv egyik mérföldköve, amely számos módon foglalja össze az addigi magyar zenekari irodalmat.

Az előadóról

Windhager Ákos PhD (1975), összehasonlító irodalomtörténész. Kutatási területei: a 19. és a 20. századi kulturális emlékezet; a szépirodalom, a komolyzene és a tömegkultúra kölcsönhatásai; valamint a művészet közéleti olvasatai. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója és a Magyar Állami Operaház zenekari dramaturgja.

Eddig megjelent kötetei:

Vivente e moriente – 1956 emlékezete a komolyzenében (L’Harmattan Kiadó,2016)

Mihalovich Ödön (BMC, 2019)