A Testnevelési Egyetem mint innovatív sportegyetem

Előadó: Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos egyetemi tanár, a Testnevelési Egyetem rektora

 A professzor úr előadása az egyetem nagyszabású campusfejlesztését volt hivatva bemutatni, amely, amennyiben az elképzelések szerint épül meg, Európa egyik legmodernebb sporttudományi- és testkulturális képzéssel foglalkozó és ezekhez kapcsolódóan számos kutatást folytató oktatási központja lesz.

De szó esett a sport és az egészség, illetve a sport és a betegségek közötti kapcsolatról, valamint értesültünk egy olyan izgalmas sportkísérletről is, amelyet óvodás gyerekek között végeztek, és amely egyértelműen a sportolás pozitív hatását igazolta. 

Mocsai Lajos a nagyközönség előtt elsősorban kézilabdázóként, edzőként, továbbá a magyar férfi- és női kézilabda válogatott szövetségi kapitányaként (17 évig töltötte be ezt a tisztséget) ismert. De az élete messze nem csak ebből állt és áll: fontos számára a családja: a felesége, a négy gyermeke, illetve a tizenegy unokája. Élete harmadik pillére az oktatói tevékenység: több mint negyven éve tanít a Testnevelési Egyetemen (korábban Testnevelési Főiskola).

Ez utóbbi tisztségében, egyetemi-akadémiai oktatóként eltöltött évei alatt több, mint száz egyetemi szakdolgozatnak volt a témavezetője; ezeknek közel a fele az élsporttal kapcsolatos vizsgálatokkal, kutatásokkal foglalkozott. Az ezekben felhalmozott elképesztő mennyiségű tudás sokban hozzájárult nem csak a kézilabda, hanem általában a sportok tudományos hátterének a kialakításához, a magas szintű egyetemi képzés folytatásához.

„A gróf Klebelsberg Kunó által 1925-ben alapított intézmény több szempontból is rendkívüli – jelezte a professzor úr. – Egy olyan egyetem, amely Európában biztosan, de lehet, hogy a világon is az első volt, amely kizárólag testnevelő tanár, majd később sportszakember képzésre szakosodott. De egyedülálló abban is, hogy több mint száz olimpiai aranyérmes szerzett diplomát ezen az egyetemen, és hogy jelenleg is több mint hatvan olyan hallgatója van, akik saját sportágukban már világelsők voltak. Ilyen eredményt egyetlen egy egyetem sem tud felmutatni a világban.”

Mocsai Lajost először 2014-ben választották meg az egyetem rektorának, 2019-ben pedig, egy újabb ötéves ciklusra, újraválasztották. E második öt év legfontosabb feladatának az építészetileg és funkcionálisan egyaránt három részből álló campusfejlesztés levezénylését tekinti.

  1. rész

Az első egység alapvetően az Alkotás út-Kiss János altábornagy utca-Győri út határolta területet érinti. Ide tartozik mások mellett az egykori Sportkórház területe és épületei. Fontos tisztázni, hogy a Sportkórházként (korábban MÁV Kórházként) működő pavilonépületek többségét nem gyógyításra, hanem oktatásra tervezték a húszas évektől kezdve; így azok gyógyításra soha nem voltak igazán alkalmasak. Most gyakorlatilag felújítva és korszerűsítve kapják vissza eredeti, oktatási funkciójukat. Könyvtár lesz a campus legszebb házából, a Hauszmann Alajos által 1884-ben tervezett és 1987-ben városképileg védetté nyilvánított épületből.

A parkosított, fákkal beültetett, szökőkutas, zöldtetős megoldásokat alkalmazó terület lesz az egyetem agya, a sporttudományos fejlesztés központja. Az épületekben sporttal kapcsolatos kutatólaboratóriumokat helyeznek el, amelyekben mások mellett a dieteikától kezdve a személyiségvizsgálatokon és biomechanikán át a terhelésélettani kutatásokig folynak majd tudományos vizsgálatok. Az egyetem központi oktatási épületeként funkcionál az 1987-ben épült és 2018-ra teljesen megújult ötemeletes, üveghomlokzatú Alkotás úti épület: benne különböző előadótermekkel, konferenciatermekkel, illetve az adminisztratív jellegű és egyéb oktatói-hallgatói igényekhez kapcsolódó feladatokkal.

Az Alkotás út-Kiss János altábornagy utcai tömbbe terveznek még egy sportszállodát, egy 12-14 méternyi magasságban kialakított négyszázméteres futópályát, egy ötvenméteres uszodát, egy kollégiumot és egy apartmanszállót diákok számára, továbbá egy olyan multifunkcionális labdajáték- és tornacsarnokot, amely nem csak sportesemények, hanem külső rendezvények, kulturális összejövetelek, konferenciák számára is tökéletesen használható lesz.

Az oktatáshoz kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a nappali képzés mellett létrehozzák a hallgatók gyakorlati képzését segítő klinikumot, az egyetem saját sportszakosztályaihoz kapcsolódóan. Kevésbé közismert, hogy az egyetemnek 25 saját szakosztálya van, ezekben aktív sportképzés, edzések folynak, és amelyeket eddig is számtalan gyerek látogatott, és várhatóan fog látogatni a jövőben is. A cél, hogy az egyetem hallgatói be tudjanak kapcsolódni a saját területük klinikumjainak a munkájába, és az edzéseken, a képzésekben, a nagyszámú gyerek oktatásában részt tudjanak venni.

II.rész

A BAH-csomópont melletti 2,5 hektáros területen (az egykori sporttelepen) kialakítanak egy mélygarázst, felette műfüves labdarúgópályával; egy részben földbe süllyesztett, betolható lelátókkal megépített, nemzetközi versenyzésre alkalmas multifunkcionális csarnokot; ennek a tetején egy 1800 négyzetméteres kondicionáló parkközpontot, lelátóval rendelkező, nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas nyolcpályás dobó- és futó atlétikai pályát, két teniszpályát, és mindezek kiszolgálóhelyiségeit.

III. rész

Noha a program harmadik nagy egységének a sorsa ma még bizonytalan, az elképzelésekről mégis érdemes szót ejteni. A terv a Déli pályaudvarhoz kapcsolódik, és a Győri úttól alig húszméternyi távolságban húzódó, mintegy két sínpárnyi szélességű, nagy részben lesüllyesztett területre vonatkozik. Ide egy fizikai állapotjavító centrumot képzelnek el, amely a lakosság számára (is) kínálna különböző mozgási, sportolási lehetőséget.

Azaz nem csak egyetemi célokra és az egyetem kiszolgálására készülne. Így lennének benne műfüves szabadtéri pályák, futópálya, teniszstadion, gyerekeknek extrém sportágak űzésére alkalmas területek (gördeszka, falmászás stb.), jégcsarnok, tánctanítási lehetőségek stb. Amolyan mozgás- és kulturális közponként, egyfajta közparkként működne és válhatna közkinccsé az egészség megőrzését, a minőségi életmód kialakítását elősegítve.

S ha mindezeket hallva-olvasva valakiben kérdés, kétely merülne fel azzal kapcsolatban, hogy valóban szükség van-e a sporttal (a sportra neveléssel és a versenysporttal) ennyire átfogóan foglalkozó, a legmagasabb szinten felkészült testnevelőtanárokat, edzőket és egyéb sportszakembereket képző intézményre, ismerve az ország lakosságának egészségi állapotát mutató siralmas statisztikákat, egyértelmű igen a válasz. De mit is mutatnak ezek a statisztikák?

Az általános iskola alsó tagozatában a gyerekek 30-40 százaléka szorul gyógytestnevelésre, a 18 és 80 év közötti lakosság 81 százaléka egyáltalán nem mozog, a fiatalkorúak fizikai terhelhetősége nem éri el a nyugat-európai átlagot. Mindeközben a hazai idősebb korúak nagy százaléka olyan mozgásszervi problémákkal küzd, amelyek lehetetlenné teszik számukra akár csak egy ötszáz méternyi séta megtételét is. De a sportszegény állapot nem csak mozgásszervi problémákat okoz, felelős lehet számos egyéb betegség kialakulásában, illetve súlyosbodásában is.

A betegségek kezelése – legyenek azok mozgásszerviek vagy mások – iszonyatos anyagi és mentális terheket ró a társadalomra. Az egyetem tevékenysége és szellemisége a primer prevenció fontosságát hirdeti, és a sporttal, a sport által megelőzhető betegségek ellen veszi fel a küzdelmet. Ezért is bővülnek folyamatosan az egyetem képzési tartalmai, többek között a lakosság egészségét globálisan érintő programokkal. A professzor úr megemlített egy amerikai testnevelési egyetemen látott gyakorlatot, az úgynevezett „aranykor programot”, amely az egyetem oktatási programjaként foglalkozik az idősek fizikai állapotával és gondozásával. Ennek a példájára, komoly társadalmi felelősségvállalási küldetésként került be ez a program a budapesti egyetem oktatási portfóliójába is.

Az előadó a campus építészeti és működési programján túlmenően kitért a sport, illetve annak hiánya és a betegségek kialakulása közötti összefüggések bemutatására is. Egészen pontosan arra, hogy miként segíthet a megfelelően választott sport és mozgás a különböző betegségek megelőzésében, gyógyításában és kezelésében, illetve szinten tartásban. Az emberiséget különböző betegségcsoportok (összesen 69 ezer betegség!) fenyegetik: a kövérségtől, a süketségtől, a mikrocirkulációs problémáktól kezdve a legsúlyosabb daganatos betegségekig.  A professzor egy slide-on mutatta be a betegségek kapcsolatrendszerét („hálózatát”), illetve azt, hogy miből milyen betegség alakul(hat) ki. De az is kiderült, hogy nincs olyan betegségcsoport, amit (bizonyos fázisban) a mozgásnak mint gyógyszernek a használatával ne lehetne gyógyítani, akár háromszor olyan gyorsan, mint gyógyszerekkel

A sport és a kognitív képességek kapcsolatát is tárgyalta az előadó, amit Vízi E. Szilveszter akadémikusnak az egyik gondolatával vezetett fel. Az akadémikus a sportról szólva megjegyzi, hogy a sport olyan interdiszciplináris terület, amelybe a tudomány határterületeiről folyamatosan kell bekapcsolni különböző tudástartalmakat. Egy ilyen tudástartalomnak tekinthető az úgynevezett proprioceptív edzés is, amelynek lényege a statikus és a dinamikus egyensúlyi képességek fejlesztése, az egyensúlyi stabilitás kialakítása.

Ehhez pedig az idegrendszer és a proprioceptorok megfelelő működése szükséges. Amikor például egy abszolút instabil közegben eddzik az óvodás és kisiskolás gyerekeket, a személyiségükben figyelemreméltó változások történnek: nem csak az önképük fejlődik az átlagosnál sokkal gyorsabban, de kognitív szintjük is megnő – szintén rövid idő alatt – mintegy harminc százalékkal. Ez pedig egyértelműen bizonyítja, hogy a mozgás általában – és ez esetben ez a mozgástípus – nagymértékben pallérozza, fejleszti az agyat, nagyobb agyi teljesítményre stimulál.

Ez a módszer kiválóan alkalmazható (lenne) az óvodától kezdve, és különösen jól működhetne a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában. Ezzel kapcsolatban a rektor úr beszámolt egy 12 hetes kísérletről, amikor ezt a módszert alkalmazták óvodáskorú gyerekek között, heti háromszor húsz percben. A gyerekekkel a program kezdetekor, majd befejezésekor lerajzoltatott családképek között kifejezőerőben, megfigyelőképességben, koncentrációban, testképben, az érzelmek kifejezésében stb. a gyakorlott pszichológusokat is meglepő, látványos különbséget lehetett felfedezni.

A program annyira biztató eredményeket mutat, hogy országos szintű bevezetéséről is érdemes lenne komolyan elgondolkodni – jelezte az előadó, hozzátéve, hogy nagyon gyorsan fel kellene ismernünk a testkultúrának, a testnevelésnek, a sportnak, a rendszeres mozgásnak a rendkívüli jelentőségét, mert a cél az, hogy ne csak sportnemzetté, hanem sportoló nemzetté is váljunk.

Rubóczki Erzsébet