“MAKKAI BÉLA”
“BOSZNIA-HERCEGOVINA MINT MAGYAR KIVÁNDORLÁSI, AVAGY EXPANZIÓS CÉLTERÜLET”
“A 19–20. század fordulóján milliós tömegek vándoroltak ki az Osztrák–Magyar Monarchiából. Elsősorban Amerikába, ám a célterületek közelsége, a jelentős munkaerőhiány, s az alacsony földárak miatt magyarok tízezrei áramlottak a szomszédos régiókba: az autonóm jogállású Horvátországba, Ó-Romániába és kisebb arányban Bosznia-Hercegovinába is. A magyar enklávék tehát megélhetési okokból, spontán módon jöttek létre a Száva túloldalán, noha az ez irányú migrációt – nem úgy, mint a tengerentúli kivándorlást – a budapesti kormányzat is ösztönözte.1 A századfordulón a bosnyák tartományi fővárosnak másfélezernyi magyar lakója volt.2 Emellett csak Mosztárban, Brčkón, Bjelinán, Ljeljenčén, Zavidovićin és a Prnjavor3 melletti Vučijakon találunk néhány száz fős magyar kolóniákat.”
“Okkal merül fel a kérdés, hogy ennek az elenyésző számú szórványnak a jelenléte megfelelő magyarázatot ad-e egy költséges nemzetvédelmi akció elindítására? Bizonyára nem. Ám további indítékokra lelhetünk a nagypolitikai összefüggésekben.”
“Az Osztrák–Magyar Monarchia az 1878-as berlini kongresszus felhatalmazásával protektori befolyást gyakorolt a Nyugat-Balkánon. A délszláv egységtörekvések ellensúlyozásának igénye s a magát a „Balkán Piemontja”ként meghatározó Szerbiával kiélesedő konfliktusai motiválták Bosznia-Hercegovina preventív okkupációját, majd 1908. évi annexióját. Ezt a folyamatot a magyar politikai közvélemény – a hagyományos török-barátság jegyében, s a délszláv népesség további növekedésétől tartva – ellenezte ugyan, ám a Monarchia balkáni térfoglalása paradox módon mégis imponált neki. (Az annexiót is az Árpád-házi magyar királyok egykori uralmára mint történelmi jogalapra hivatkozva proklamálták.) Sérelmesnek tartotta viszont, hogy e területek közjogi egyesítése Magyarországgal elmaradt (igaz, a hasonló horvát igények sem teljesültek), valamint a Burián István közös pénzügyminisztersége idején elszenvedett presztízsveszteségeket. Széchenyi Béla, az akciót bonyolító Julián Egyesület4 elnöke, szkeptikusan megállapította: „még a magyar befolyás alapjait sem raktuk le, és az osztrákok úgy gazdasági, mint kulturális szervezkedés terén messze túlszárnyaltak bennünket”.5 A zágrábi sajtó az 1868-as kiegyezésben kilátásba helyezett horvát területegyesítést sürgette, s így hevesen tiltakozott a magyarok „aggasztó” boszniai jelenléte”
“… ÉS KELETEN”
“ellen.6 „Gyarmatosítással”,7 sőt, alapos túlzásba esve, „magyarosítással”8 vádolta Budapestet.”
“Ez utóbbival kapcsolatban idézzük fel a közös pénzügyminisztérium osztályvezetőjének, Thallóczy Lajosnak az álláspontját. Az első Balkán-háború idején kelt memorandumában írta, hogy a török végleges kiszorulásával a Balkánról a Monarchia, s benne Magyarország, szellemi és gazdasági fegyverkezésre kényszerül – amennyiben pozícióit meg kívánja őrizni a térségben. Ezt követeli a szomszéd népekkel kapcsolatos történelmi közvetítő szerep is – írta a kiváló történész.9 Elképzeléseinek egyes elemei felismerhetőek az itt ismertetni kívánt magyarsággondozási programban, a „Boszniai akcióban”10 is.”
“A titkos kormányakció – a horvátországi program kiterjesztéseként,11 1909-ben vette kezdetét.12 A szervezőket az a cél vezette, hogy a török időkben bevándorolt, s azóta nagymértékben megerősödő nemzetiségi tömegek ellensúlyozása érdekében ne hagyja Amerikába széledni a magyar tömegeket. Feltételezve, hogy a szomszédságban a kormányzat látókörében maradt kivándorlók nagyobb eséllyel megóvhatók az asszimilációtól. Nemzeti identitásuk kulturális, vallási és gazdasági eszközökkel történő megerősítése révén pedig hosszabb távon is alkalmasak lesznek arra, hogy hazatelepítve, a határtérség magyar diaszpóráit erősítsék. Politikai értelemben így kívánták gátolni az ország déli részén koncentrálódó délszláv tömegek szeparatizmusát.”
“Oktatáspolitikai törekvések”
“Mindenekelőtt azt kívánták biztosítani, hogy a kivándorlók hozzájussanak a magyar kultúra alapjavaihoz. Ennek érdekében a Julián Egyesületre támaszkodtak, amely Szlavóniában már az iskolaállítás és a közművelődés szervezése terén sikereket ért el, tanítói kara beszélte a fogadó ország nyelvét, kiváló kormánykapcsolatokkal rendelkezett. Az akció további pillérei a helyi viszonyokat jól ismerő tartományi főtisztviselők és az 1905-ben alapított Sarejevoi Magyar Egyesület13 vezetői lettek.”
“Horvátországgal ellentétben az iskolaengedélyeztetések nem ütköztek nehézségekbe. Talán azért sem, mivel a két tartományban magas volt az analfabétizmus (1910-ben 88,05%), és a tanköteles gyerekek mindössze 15%-a járt iskolába.14”
“A szarajevói iskola végül egy kétemeletes belvárosi épületben kezdte meg működését, amelyet később Magyar Háznak neveztek.15 A Julián Egyesület mindent megtett, hogy egyenértékűnek ismertesse el Magyarországon az új iskolát.16 Ezt többek között azzal indokolták, hogy „kívánatos volna, ha mohamedán és szerb körökben nemzeti ügyünknek jó barátokat tudnánk szerezni”.17 A nyelvi válaszfalak átjárása érdekében a háromtanítós magyar iskola”
“a horvát-szerb és német nyelveket is kötelezően oktatta. S rövidesen óvodát is szerveztek, amely előkészítő nyelvtanfolyamként is működött.18 Az iskola vonzerejét növelte, hogy minden felekezet külön anyanyelvi hitoktatásban részesült. Magyarországon végzett ferences és jezsuita paptanárokat, illetve muzulmán hitoktatókat alkalmaztak.19 A tanintézetben így legalább négyféle vallás és ugyanennyi nyelv volt képviselve.20”
“1911-ben a szocialista eszmékkel kacérkodó magyar munkások integrálása érdekében zöld utat kapott egy második iskola terve is Új-Szarajevóban.21 Ezzel párhuzamosan vidéken is történt előrelépés: Brčkón és Mosztárban kulturális egyesület alakult.22 1911-ben két további iskola szervezése is elkezdődött: a határ menti Brčkón és a Gregersen cég gyártelepén, Zavidovićin.23 Mindez akkoriban, amikor Thallóczy értesítette a Julián Egyesületet arról, hogy a vučijaki magyar iskola államsegélyét – más iskolákhoz hasonlóan – a bosnyák tartománygyűlés megvonja.24 Emiatt Bjelinán is fontolgatták, hogy a 250 magyar család kedvéért Julián-iskolát szervezzenek. Ám a Száva parti”
“városból nemzetiségi súrlódásokról és feszült légkörről érkeztek hírek.25 1911 szeptemberében Mosztárban is kétosztályos magyar iskola nyílt.”
“A mintegy 100 főnyi diákságot itt is három nyelven oktatták.26 Az általában több nációt és felekezetet befogadó magyar iskolák kiváló céltáblául szolgáltak a számos jogos (és vélt) sérelemtől frusztrált horvátok számára. A zágrábi Obzor a mosztári iskola megnyitásakor Horvátellenes magyar ügynökök Boszniában címmel közölt híradást.27 Ezek után tartani lehetett attól, hogy nagyhorvát törekvéseket támogató Josip Stadler érsek lapja, a Hrvatski Dnevnik is”
“„hadat üzen” a magyar intézményeknek.28”
“Az éles horvátországi sajtóviták miatt, s persze a Száván túli magyarok tájékoztatása érdekében kezdeményezte a Julián Egyesület egy boszniai magyar újság kiadását. A Bosnyák Hírlap azonban 1911 tavaszán néhány szám után csődbe jutott.29 Szerepét a boszniai rovattal is rendelkező Szlavóniai Magyar Újság vette át.30 Az érdekvédelmi orgánumnak is szánt újság kezdeményezése időszerű volt, mert a horvátországi feszültség csakugyan átgyűrűzött az annektált tartományokba. 1911 végén magyarellenes sajtókampány kezdődött Szarajevóban,31 s ennek fókuszába éppen a magyar iskolák kerültek.32”
“A térség politikai viszonyait jelentősen megterhelték a Monarchia szandzsáki vasúttervei, a Szerbiával kirobbant vámháború. Bosznia annexiója csak olaj volt a tűzre, hiszen a területre a horvátok, a szerbek, de a törökök is igényt formáltak. Az alkotmány jogtipró felfüggesztése és a sorozatos választási visszaélések ellenszenvessé tették Budapest felelőtlen horvát politikáját. A vihar előtti csendben a Julián Egyesület vezetése hangsúlyozta, hogy alapszabályainak megfelelően „távolról sem kíván politikába elegyedni”.33”
“A boszniai magyarok tisztségviselője, Balassa György gimnáziumi tanár viszont az 1912. február 19-én Szarajevóban lezajlott magyarellenes „munkás felvonulás”34 főszereplőjévé és bűnbakjává vált. (Mert rendőrkézre adta egyik magyar zászlót égető diákját.) A helyi sajtó a tömegoszlatás „tatár jellegű” (értsd: magyaros) brutalitását kárhoztatta.35 A hetekig tartó diákmozgalom során Balassát életveszélyesen megfenyegették, s több gimnazistát és velük szimpatizáló tanárt elbocsátottak.36 A konfliktus sajnálatos következménye az lett, hogy Boszniában is meghonosodott a képtelen vád: a magyar iskolák „janicsárokat” nevelnek a felvett délszláv diákjaikból.37”
“Széchenyi Béla, a Julián Egyesület elnöke azonban nem hagyta, hogy az akció jövőjét a felerősödő ellenszenv határozza meg. A magyarok potenciális barátaira gondolva vetette papírra 1912-ben: „Módot kell nyújtani a velünk rokonszenvező bosnyák szülőknek, hogy gyermekeiket már otthon magyarra taníthassák, s aztán továbbtanulni Magyarországra küldhessék.”38 Ezzel a céllal, s a társadalmi vezetőréteg kinevelésének szándékával került sor 1913ban a gimnáziumi tanfolyam megszervezésére is.39”
“A kezdeményezést Rohonyi Gyula tartományi főnökhelyettes is pártfogolta.40 Az 1913. október 1-jén elindult középiskolába 29 diák jelentkezett.41 A tanulólétszám bővülése mellett42 az intézmény 1916/17-re szertárakkal, ifjúsági és tanári könyvtárral is gazdagodva négyosztályossá fejlődött.43”
“Mindeközben az akció vidéken is előrehaladt. 1912-ben elsőként Bjelinán létesült iskola.44”
“Ekkor indult a brčkói Julián-iskola is egy előkelő török házában, amely egyben a helybéli magyar egyesület központja volt.45 A vučijaki magyar iskola egy évvel később létesült.46 Az utolsó békeévre a magyar iskolák tanulólétszáma megközelítette az ezer főt (989).47”
“Az oktatási struktúra hiányzó láncszemét, az egyetemi képzést az akció vezetése ösztöndíjak alapításával próbálta pótolni.48 Thallóczy Lajos a magyarság Balkánnal kapcsolatos szakismereteinek, nyelvtudásának és összeköttetéseinek gyarapítása s a délszlávok kedvezőbb magyarságképe érdekében szorgalmazta az ösztöndíjas képzést.49”
“A korábbi gyakorlat szerint a boszniai diákok zöme Bécsben, Grazban, esetleg Zágrábban járt egyetemre.50 Ebben kétségtelenül szerepe volt a nyelvtudásnak, hiszen az okkupáció óta a német is hivatalos nyelvnek számított. A magyar viszont csak az 1906/07-es tanévtől lett választható tantárggyá egyes iskolákban.51 A jelentkezők közül a legnagyobb gazdasági és politikai befolyással rendelkező muzulmánokat preferálták,52 mivel azok – a magyar érdekekkel egyezően – egyaránt elutasították a nagyszerb, és a nagyhorvát egyesítési terveket.”
“A kedvezményes továbbtanulásra jó eséllyel pályáztak a nagyhorvát körökkel szemben álló ferencesek hercegovinai jelöltjei is. Támogatásuk történelmi tradícióit Simor János, esztergomi érsek ápolta. Neki köszönhetően ugyanis Mosztár és Banja-Luka katolikus püspöki székében is egykori magyar ösztöndíjasok ültek.53 Lojalitásukat az élesedő politikai viszályok idején”
“Budapest a két főpap és a ferences intézmények segélyezésével kívánta biztosítani.54”
“A források az ösztöndíjkeret fokozatos bővüléséről szólnak, noha Budapesten a muzulmán diákok öltözködési és étkezési szokásai konfliktusokat okoztak. A diákok egy része ráadásul szélsőségesnek ítélt horvát egyesületekhez csatlakozott,55 ezért az úgynevezett „fez-affér”56 után többségüket egy vidéki nagyvárosba helyezték.57 1913-ban Debrecenben 18, Budapesten 3 ösztöndíjas tanult,58 összlétszámuk egy évvel később 27 fő volt.59 1915-ben már 30 muzulmán, 6 hercegovinai és 1 ferences ösztöndíjasról szólnak a jelentések (ám közülük 8-at besoroztak katonának).60 A magyar kormány velük kapcsolatos komoly várakozásaira utal, hogy 1918-ban szükségleteikre már 100 000 koronát utalt.61 Az összeg felhasználására azonban már nem kerülhetett sor.62”
“Az ösztöndíjasok ügyéhez kapcsolódik a boszniai fiatalok magyarországi tanoncképzése. Az iparosoktatás kérdésköre a Julián-kalendáriumban, a Mosztári Magyar Kultúregyesület programjában, sőt Thallóczy idézett emlékiratában is szerepelt.63 Végül azonban csak néhány tucat kedvezményezettje lett.64”
“Gazdaságpolitikai törekvések”
“Féloldalasság, korlátozott eredményesség jellemző a magyar kormány boszniai gazdasági törekvéseire is. Az osztrákok a faipar és a bányászat java részét kézben tartották, s a piaci versenyben rendre felülkerekedtek.65 A Boszniába irányuló korlátozott magyar tőkeexportot jórészt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bonyolította. Az 1909-ben létrehozott, brčkói fiókkal is rendelkező leánybankja azonban nem tudott a kmetbirtokok megváltásában rejlő üzletből részesülni.66”
“Ugyancsak Lánczy Leó bankjának támogatásával alakult meg 1912-ben a Magyar–Bosnyák–Hercegovinai Gazdasági Központ. Az intézményt befolyásos politikusok, jogászprofesszorok, közgazdászok, kormánytisztviselők és bankárok alkották. Első évi működése azonban nem jutott túl a két ország eltérő sajátosságainak megismertetésén, s az inkább protokollárisnak tekinthető gazdasági fórumok és termékbemutatók szervezésén.67”
“A Julián Egyesület a boszniai magyar földművesek egzisztenciális boldogulását az általa kiadott Boszniai Magyarok Nagy Képes Naptárában gazdasági szaktanácsadással próbálta segíteni. Egy 1917 tavaszán általuk végzett felmérés a kivándoroltak gazdasági viszonyait vizsgálta – lehangoló eredménynyel. Noha háztulajdonnal a legtöbb család rendelkezett, cséplőgéppel vagy malommal bíró gazdákat ritka kivételként találunk a kérdőíveken. A boszniai magyarok életviszonyait elsősorban a földés állatállomány szűkössége,”
“a legelő-, és hitelhiány jellemezte.68 A szociális gondok növekedését jelzi a nincstelen bjelinai magyarok 1915. évi földigénylési mozgalma is.69”
“A történelem grimaszának tekinthetjük, hogy a magyarság balkáni küldetéséről vallott elképzelésekhez képest a bevándorolt magyarok nem tudtak megkapaszkodni Bosznia földjén. Száva menti szórványaikat a magyar kormány 1942-ben hazatelepítette a visszakapott Bácskába. Etnikailag kevert lakosságú területre, mondhatni, az eredeti elképzeléseknek megfelelően.70 Csakhogy a két világháború magyar szempontból azonos módon ért véget. Az ország 1920. évi feldarabolását az 1947-es párizsi béke megerősítette. Így a délszláv szeparatizmus elleni eleven gát szerepét a kivándorolt magyarok nem tudták betölteni. Életüket kisebbségi szórványként élik a mai Szerbiában, ahogy elődeik egy évszázada Bosznia-Hercegovinában.”
“Összefoglalásul”
“Kállay Benjámin teljes meggyőződéssel hitt a vallási, etnikai és kulturális konglomerátumnak tartott délszláv condominium Európába integrálásában. Mégpedig magyar közvetítéssel. A magyarság balkáni hivatása persze a kortársak szerint is mást és mást jelentett. Thallóczy a magyarság kulturális küldetését hangsúlyozta, Klebelsberg Kuno, a Julián Egyesület igazgatója, későbbi oktatási miniszter a korszellemnek megfelelően a gazdaság prioritásokat.71 Széchenyi Béla72 és a statisztikus Vargha Gyula a magyarság balkáni misszióját „világtörténeti küldetésnek” tekintették.73 Nem beszélve Havass Rezső földrajztudósról, aki nyíltan imperialista célokat hirdetett.74 A nagy ívű terveket azonban a „boszniai akcióban” döntően igénybe vett szerény kulturális eszközökkel igencsak nehéz lett volna megvalósítani.”
“Boszniában mindenesetre a magyar iskolarendszer megszervezését a tartományi kormányzat toleránsan fogadta. A 9 intézményből álló hálózat ki is elégítette a mintegy 6000 főnyi magyarság75 kulturális igényeit. A magyarság balkáni és tágabban vett iszlám kapcsolatainak nagyhatalmi ihletésű tervei legfeljebb az ösztöndíjakcióban ütköztek ki.76 A kivándoroltak támogatásának defenzív programja egyedül ezen a ponton válik meghaladottá.”
“Az expanzív jelentéstartalmakat is hordozó balkáni misszió beteljesítését azonban nem számíthatjuk a dualista magyar állam valós lehetőségei közé. A középkori magyar birodalom emlékéből, a magyarság demográfiai, anyagi és kulturális erejének látványos növekedéséből, és nem utolsó sorban a Monarchia hatalmának túlértékeléséből táplálkozó küldetéstudatnak csupán pillanatnyi katonai sikerek nyitottak múlékony távlatot.77 A világégés után azonban nem a magyarok, hanem mások (szomszédaink) alapítottak „birodalmat”. A Monarchia, s benne a történeti magyar állam darabokra hullott. S velük a dédelgetett nagyhatalmi álmok is.”
“Jegyzetek”
“1 Budapest álláspontja az volt, hogy a magyarság kivándorlása Száván túlra „buzdítandó, hogy ezen, valamikor a magyar szent koronához tartozott területet ne tekintse idegen földnek”. Miniszterelnökségi tisztázat a Julián Egyesülethez, Magyar Országos Levéltár [MOL] K 26 Miniszterelnökségi iratok [ME] 1184. csomó. [cs.] 907. 1912 XVI. tétel [t].”
“2 Pontosan 1397 fő, L. Bosznia és Hercegovina 1910. évi október hó 10-ei népszámlálása, az Országos Kormány Statisztikai Osztálya, Sarajevo, 1912, XVI. p.”
“3 Valószínűsíthetően a Szávához közelebb eső Prnjavorról van szó.”
“4 L. PETRI Pál: A Julián-Egyesület története 33 év küzdelme és munkája, Budapest, [1937]. A Juliánhoz hasonló „nemzetvédelmi” egyesületek a korban igen elterjedtek voltak. A horvát báni kormány is támogatta a Szent Cirill és Metód Társaságot, amely 1893-tól az Isztria 44%-át kitevő horvátokat segítette: Sv. Ćiril i Metod Kalendar, Zagreb, 1903, 79. p.; Szlavóniai Magyar Újság, 1911. január 11. Hasonló tevékenységet folytatott Isztriában és Dalmáciában az ellenlábas olasz Lega Nazionale, L. Pokret [Zágráb], 1908. február”
“6. Egy hírszerzői jelentés szerint: politikai, sőt félkatonai szervezetek támogatásán túl évi csaknem 800 ezer dinárt (azaz ugyanennyi svájci frankot) fordított boszniai propagandára a zágrábi szerb bankon keresztül, L. Horváth Ödön Belgrádban kelt 1904. október 11-i levele Thallóczy Lajoshoz, MOL I 67 Thallóczy-iratok, 3. cs. folio 315.”
“5 MOL K 26 ME 968. cs. 1013. 1911 XVI. t. 560. asz. 1906 decemberében Kmetty, a magyar négyes bizottság tagja kritizálta Burián István Bosznia-politikáját, L. MOL K 26 ME 713. cs. 1553. 1907 XXXVI. t. Korábban ezt tette egy másik fővárosi lap is, L. Budapesti Hírlap, 1907. november 15. A magyarországi sajtóban irreális követelések is hangot kaptak. Az egyik napilap például „hallatlan botránynak” nevezte, hogy a boszniai bankok nyomtatványain a szerb-horvát és német mellett nyoma sincs magyar nyelvű feliratozásnak, L. Az Est, 1911. július 14.”
“6 L. Magjarska „expedicija” u Bosni, Hrvatska, 1909. október 12. A Hrvatska Sloboda a Pester Lloyd Boszniával kapcsolatos elemzéseire reagált, például 1911. szeptember 1-jei számában.”
“7 Magjarska kolonizatorska politika u Bosni, Hrvatsko Pravo, 1909. május 7.”
“8 Magjarizacija u Brčkoj, Narodna Obrana [Osijek], 1909. január 20.”
“9 THALLÓCZY Lajos: A Balkán-félszigeten beállott változásokkal szemben Magyarország részéről követendő eljárás kulturális és gazdaságpolitikai téren (Emlékirat), Budapest. 1912, 1. p., Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára [OSZK Kt.], Fol. Hung. 2., 3. p.”
“10 L. MAKKAI Béla: Végvár, vagy hídfő? „Az idegenben élő magyarság nemzeti gondozása” Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, 1904–1920, Lucidus Kiadó [Kisebbségkutatás Könyvek], Budapest, 2003, 376. p.”
“11 Költségvetési kimutatásaiban a Julián Egyesület szét sem választotta a két akció tételeit. L. az 1915/16. évi előirányzatot, MOL K 26 ME 1174. cs. 2319. 1916 XIV. t. A két akciónak közös tanfelügyelője volt.”
“12 MOL K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1910. szeptember 29., I., 28. p.”
“13 MOL K 26 ME 854. cs. 1010. 1909 XVI. t.”
“14 BENISCH Arthur: Bosznia-Hercegovina iskolaügye, Magyar Paedagogia, 1914, 558. p. A magyar gyerekek a német iskolákba jártak.”
“15 MOL K 26 ME 854. cs. 1764. 1910 XVI. t. 94. asz. Az épület Fischer Józsefnek, a magyar egyesület korábbi elnökének tulajdonában volt, s benne az iskolán kívül különféle népművelési csoportok működtek, L. MOL K 26 ME 854. cs. 6119. 1910 XVI. 1010. asz.”
“16 A tanfelügyelő a magyarországi 6 osztályos elemi iskola tananyagát a boszniai viszonyokhoz igazítva 4 esztendőre összesűrítette. De megkezdte az előírt iskolai könyvtár szervezését is. L. Uo.”
“17 MOL K 26 ME 854. cs. 1764. 1910 XVI. t. 94. asz.”
“18 Az óvodába 1910-ben 24 magyar, 15 német, 16 szerb és horvát, 3 spanyol-zsidó és 2 egyéb anyanyelvű gyermeket jegyeztek elő, L. MOL K 26 ME 854. cs. 6029. 1910 XVI.”
“t. 94. asz.”
“19 Az intézményben katolikus, református-evangélikus, izraelita és mohamedán hitoktatás folyt. L. MOL K 26 ME 854. cs. 6135. 1910 XVI. t. 94. asz. A nyelvi nehézségek áthidalására Margitai tanfelügyelő Abdul Latif budapesti hodzsa Szarajevóba helyezését javasolta, L. MOL K 26 ME 854. cs. 6119. 1910 XVI. t. 1010. asz.”
“20 Az iskolának 68 magyar, 52 német, 38 szerb és horvát, 19 szefárd-zsidó, s 3 egyéb nem-”
“zetiségű tanulója volt, L. MOL K 26 ME 854. cs. 6029. 1910 XVI. t. 94. asz.”
“21 MOL K 26 ME 854. cs. 6135. 1910 XVI. t. 94. asz. Ősszel már a belvárosi iskolában 192, az óvodában 60 gyermek, a külvárosi iskolában pedig 80 tanuló és 50 óvodás oktatását, felügyeletét látta el 6 tanító és 2 óvónő. L. MOL K 26 ME 968. cs. 5777. 1911 XVI.”
“t. 560. asz.”
“22 MOL K 26 ME 854. cs. 6135. 1910 XVI. t. 94. asz. és MOL K 26 ME 968. cs. 660. 1911”
“XVI. t. 560. asz.”
“23 A határ menti városban 60 környékbeli és 30, a Száva másik oldaláról vasúton bejárni tudó szlavóniai iskolás igényeit vették figyelembe. Iskolánként 2500 koronás költséggel számoltak. L. MOL K 26 ME 968. cs. 560. 1911 XVI. t. Noha Zavidovićin működött már egy német iskola, harmadrészben német, szlovák és bunyevác családok oktatási igényeit vették figyelembe. A tantermet felszereléssel együtt a cég biztosította. L. MOL K 26 ME 968. cs. 2065. 1911 XVI. t. 560. asz.”
“24 MOL K 26 ME 968. cs 1013. 1911 XVI. t. 560. asz.”
“25 Uo. A szerbiai lapok terjesztették, hogy 1906. augusztus 31-én felkelés robbant ki az osztrák–magyar elnyomókkal szemben, s ennek során 60 csendőrt megöltek a városban. A hírt Burián István közös pénzügyminiszter cáfolta. (L. MOL K 26 ME 713. cs. 1553. 1907 XXXVI. t.) Az esetről a bosznia-hercegovinai muzulmánok nevében szerkesztett, ám a nagyszerb propaganda jegyeit magán viselő emlékirat is beszámolt. E szerint a zavargásokat a „vassal és vérrel” kormányzó osztrák–magyar hatóságok durvasága idézte elő. L. az idézett memorandumban, 32. p., MOL K 26 ME 6281. 1906”
“XXXVI. t. A fentieket árnyalja, hogy Thallóczy a boszniai szerbekről már 1904 nyarán kijelentette, hogy nagyszerb céljaik érdekében manipulálják a muzulmánokat, L.”
“MOL I 67. Thallóczy-hagyaték, 1. cs. V. nyaláb.”
“26 MOL K 26 ME 968. cs. 2043. 1911 XVI. t. 560. asz. Margitai viszont azt írta, hogy az iskolába lengyelek is járnak, s az összlétszám közel 200 fő. MARGITAI József: A horvátszlavónországi magyarok sorsa, nemzeti védelme és a magyar–horvát testvériség, Budapest, 1918, 346. p.”
“27 Obzor, 1911. szeptember 8.”
“28 Ezért szerkesztőjének, dr. Dujmičićnek ajánlották fel a tanintézet katolikus hitoktatói állását, L. MOL K 26 ME 854. cs. 4243. 1910. XVI. t. 94. asz.”
“29 MOL K 26 ME 945. cs. 3117. 1911 XVI. t. 359. asz., valamint 968. cs. 6322. 1911 XVI.”
“560. asz.”
“30 L. MAKKAI Béla: A „Szlavóniai Magyar Újság” és a horvátországi magyarság (1908– 1918), In: ARDAY Lajos (szerk.): Fejezetek a horvátországi magyarok történetéből, Teleki László Alapítvány – Közép-Európa Intézet, Budapest, 1994, 85–108. p.”
“31 A szarajevói magyar leánybank igazgatója figyelmeztette a Julián Egyesületet, hogy a Sarajevoer Tagblatt a rivális „bécsi bankkörök támogatásával” „rendszeresen azon dolgozik, hogy a magyar nevet az annektált tartományokban bemocskolja”. L. MOL K 26 ME 968. cs. 3397. 1911 XVI. t. 560. asz.”
“32 Miközben 13 német nyelvű iskola háborítatlanul működött, egyikük a tartományi kormány pénzügyi támogatásával. L. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. május 12.”
“33 MOL K 26 ME 968. cs. 3397. 1911 XVI. t. 560. asz.”
“34 A demonstrációt Stadlerék lapja Slavko Cuvaj bán keménykezű horvátországi kormányzásával indokolta, L. Hrvatski Dnevnik, 1912. február 20.”
“35 Uo.”
“36 9 diákot eltávolítottak a gimnáziumból, 200 főt rövid elzárással büntettek. Március 28-án a lázongó diákok kifüggesztették a gimnázium kapujára Balassa halálos ítéletét. L. MOL K 26 ME 968. cs. 2385. 1912 XVI. t. 84. asz.”
“37 „Mert Szlavóniából most már jól tudjuk, hogy milyen [?] célt szolgál a Julián”,”
“Sarajevoer Tagblatt, 1912. április 4.”
“38 MOL K 26 ME 1115. cs. 3081. 1912 XIV. t. 178. asz.”
“39 MOL K 26 ME 1185. cs. 3580. 1913 XVI./a. t. 3137. asz.”
“40 MOL K 26 ME 1185. cs. 6458. 1913 XVI./a. t. 3137. asz.”
“41 Közülük 6 fő a második évfolyamra. L. MOL K 26 ME 1185. cs. 7439. 1913 XVI./a. t. 3137. asz. A német tanfolyamra csak tízen jártak. L. Szlavóniai Magyar Újság, 1913. október 5.”
“42 Az első évfolyamra már 39, a másodikra 15 tanuló iratkozott, közülük 37 fő katolikus, 13 izraelita, 2 evangélikus és 2 mohamedán vallású volt, L. MOL K 26 ME 1185. cs.”
“9121. 1914 XVI./a. t. 334. asz.”
“43 MOL K 26 ME 1185. cs. 473. 1917 XVI./a. t.”
“44 MOL K 26 ME 968. cs. 3224. 1911 XVI. t. 560. asz. 1912 őszén 82 tanulóval kéttanítós elemi iskola nyílt. A tanulók több mint 90%-a (75 fő) magyar volt, L. MOL K 26 ME 968. cs. 7707. 1912 XVI. t. 84. asz. 1914-ben az iskolában már 3 tanító működött, L.”
“MOL K 26 ME 992. cs. 1522. 1914 XVI. t. A városban 250 magyar családot tartottak számon, ám kezdetben nemzetiségi súrlódásokról és feszült légkörről érkeztek hírek.”
“L. MOL K 26 ME 968. cs 1013. 1911 XVI. t. 560. asz.”
“45 MOL K 26 ME 968. cs. 3772. 1913 XVI./a. t.”
“46 MOL K 26 ME 1085. cs. 6961. 1913 XXV./a. t. 832. asz. és 992. cs. 1522. 1914 XVI. t.”
“47 Az 1910/11-es tanévben az egyetlen szarajevói iskolába 180 fő járt, közöttük 112 nem magyar anyanyelvű. L. MOL K 26 ME 873. cs. 6850. 1910 XXV./a. t. 3928. asz. 1911/12-”
“ben 3 iskola működött 539 fővel (311 nem magyar), L. MOL K 26 ME 1085. cs. 1193. 1912 XXV./a. t. 37. asz. 1912/13-ban már 5 iskola működött 714 tanulóval. L. MOL K 26 ME 1085. cs. 981. 1913 XXV./a. t. 832. asz. 1913/14-ben a tanulóösszlétszám: 989 fő,”
“L. MOL K 26 ME 1085. cs. 887. 1914 XXV./a. t. 189. asz.”
“48 Amely ugyancsak a horvát sajtótámadások kereszttűzében indult útjára, L. Hrvatska,”
“1909. október 8.”
“49 Amelyeket internátusi elhelyezéssel és tandíjmentességgel javasolt vonzóvá tenni, L. OSZK Kt., Thallóczy-hagyaték, Fol. Hung. 2., 5., 10. p.”
“50 1911/12-ben 210 ösztöndíjkérelemből 169-en ausztriai egyetemet, 33-an Zágrábot jelölték meg; az 1913/14-es tanévben 247 főből 186 Ausztriába, 50 Zágrábba, a maradék külföldre és Magyarországra pályázott. L. MOL K 26 ME 1120. cs. 1604. 1914 XVI./a.”
“t. 548. asz. 1911/12-ben 72 fő Bécsbe, 4 fő Budapestre s 3 fő Zágrábba kapott ösztöndíjat; egy évvel később 93-an Bécsbe, 5-en a magyar fővárosba és 25-en [!] Zágrábba; a következő évben 76-an Bécsbe, 4-en Budapestre és 30-an Zágrábba iratkoztak. L. Uo.”
“51 A Kranken-Verein 5-tanítós német iskolájában és horvát középiskolákban: Mosztárban, Donja Tuzlán és Banja-Lukán volt választható tantárgy a magyar nyelv. L. MOL K 26 ME 854. cs. 6119. 1910 XVI. 1010. asz.”
“52 1910-ben számuk az össznépesség 32,25%-át tette ki. Burián István szemében azonban felértékelődött a relatív többségbe kerülő szerbség. L. Uo.”
“53 Mišić püspök Esztergomban, Garić püspök Pécsett tanult. L. MOL K 26 ME 1120. cs. 160. 1913 XVI./a. t. Tény viszont, hogy Mišić akkoriban még másképp gondolkodott, hiszen tanulmányait megszakítva egyszerűen hazaszökött. L. MOL K 26 ME 992. cs. 2802. 1913 XVI. t.”
“54 MOL K 26 ME 992. cs. 1142. 1914 XVI./a. t. 1917-ben a „szokásos” 2000 koronás támogatást kapta a két püspök. MOL K 26 ME 1120. cs. 1901. 1917 XVI./a. t. Budapestről a mosztári ferences templom felújítására is érkezett segély. L. MOL K 26 ME 992. cs. 1142. és 8567. 1914 XVI./a. t. A Vallásés Közoktatási Minisztérium 1918-ban a vallásalapból 5000 koronát utalt át a ferences rend tartományfőnökének tanintézetük támogatására. L. MOL K 26 ME 1185. cs. 86. 1918 XVI./a. t.”
“55 PETRI: i.m., 40. p.”
“56 A budapesti joghallgató, Sulejman Mujagić valószínűsíthetően különös ruházatát ért sérelmek miatt 1912-ben visszatért Szarajevóba (MOL K 26 ME 1120. cs. 160. 1913 XVI./a. t.), ahol a magyar zászlót égető diákság kitörő lelkesedéssel fogadta. L. Hrvatski Dnevnik, 1912. március 22.”
“57 A muzulmán diákokat rendszeresen látogatta Abdul Latif, budapesti imám. PETRI:”
“i.m., 40. p.”
“58 Klebelsberg Kuno 1913. október 18-i, Thallóczyhoz intézett levelében szó esett még Feridum bég alapítványáról, de hogy ennek terhére hányan nyertek ösztöndíjat, nem tudni. L. OSZK Kt., Levelestár, XI./549. és MOL K 26 ME 992. cs. 2802. 1913 XVI. t.”
“59 Pécsett 3 katolikus hercegovinai, Debrecenben 17 muzulmán (+ 1 önköltséges), a fővárosban 5 fő (köztük 2 ferences teológus) és 1 fő Fiumében. A miniszterelnökség hozzájárulása 23 000 korona, a kultusztárcáé 15 800 korona, Pécs városé 1200 korona volt, egy Eötvös-kollégista muzulmán állami ösztöndíjat kapott, a többi költség a Julián Egyesületet terhelte. L. MOL K 26 ME 1120. cs. 548. 1914 XVI./a. t.”
“60 L. a Julián Egyesület 1915. március 25-i jelentését, MOL K 26 ME 1120. cs. 4269. 1915 XVI./a. t. 442. asz.”
“61 MOL K 26 ME 1185. cs. 6155. 1918 XVI./a. t. 4397. asz. A miniszterelnökség a muzulmán ösztöndíjasok számára 1917/18-as tanévre mindössze 17 000 koronát irányzott elő. L. MOL K 26 ME 1233. cs. 2390. 1919 X. t. 555. asz.”
“62 A háború végén nálunk rekedt ösztöndíjasokat a kormányzat lehetőségeihez mérten továbbra is támogatta. A Keleti Kultúrközpont 100 000 korona rendkívüli támogatást kért az ösztöndíjasok élelmezésére, felruházására és tanszereire. L. MOL K 27 MT. jkv. 1919. márc. 21. 20. p.”
“63 OSZK Kt., Thallóczy-hagyaték, Fol. Hung. 2., 8. p.”
“64 1913-ban a Julián Egyesület szervezésében „hazahozott” 64 iparosinasból 20 volt bosznia-hercegovinai, a fennmaradó 44 fő a „szlavóniai akció” keretében kapott képzést. L. MOL K 26 ME 967. cs. 3592. 1913 XVI. t.”
“65 Budapesti Hírlap, 1900. szeptember 26. Bosznia gazdaságáról bővebben L. SUGAR, Peter, F.: Industrialization of Bosnia-Hercegovina, 1878–1918, University of Washington Press, Seattle, 1963.”
“66 A Lánczy Leóék által 1909. január 20-án 8 millió korona tőkével alapított Szabadalmazott Bosnyák-Hercegovinai Agrárés Kereskedelmi Bank cégbejegyzését az osztrák pénzügyminiszter tiltakozása késleltette. L. MOL K 26 ME 886. cs. 1158. 1910 XXXVI. t.”
“43. asz. A bank végül az üzlettől elesett. Lánczy az ügyben szemrehányásokat tett a kormánynak. L. 1910. február 1-jén kelt emlékiratát, MOL K 26 ME 886. cs. 1158. 1910 XXXVI. t. 43. asz. L. még a zágrábi Pokret 1909. június 4-i számában megjelent, A boszniai magyar bank ellenében című, s az eszéki Narodna Obrana június 17-i számában A zsidók és a boszniai agrárbank című cikkeket.”
“67 Magyar–Bosnyák–Hercegovinai Gazdasági Központ, Jelentés a Központ első évi működéséről, Budapest, 1913. Az alakuló ülésükön részt vett Leo Bilinszky közös pénzügyminiszter, Bárczy István, Budapest főpolgármestere, a GYOSZ, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Pester Lloyd című tekintélyes napilap képviselői; de támogatásukról biztosította a központot Potiorek táborszernagy, tartományfőnök és civil helyettese, Rohonyi Gyula is. A Wlassics Gyula volt miniszter által létrehozott Keleti Kereskedelmi Akadémián 15 fővel aztán megkezdődött a horvát-szerb nyelv, boszniai honismeret és jogrend oktatása. Egyúttal utóbbi tárgy magyar jogakadémiai tananyaggá minősítését kérvényezték a kultuszminisztériumtól. 2000 példányban mezőgazdasági tanácsadó kézikönyvet adtak ki (Praktična uputa), amely Brčkón azonnal elfogyott. A Száva menti városban 1912. szeptember 15-én nyitották meg a posavinai gazdasági kiállítást, ahol sok magyar kiállító megjelent. A magyar agrártárca gesztusaként mé-”
“hészeti eszközöket ajándékozott a város bosnyák termelőinek. Tárgyaltak a bosnyák”
146
“szilvaexport növeléséről, az Ogulin–Bihać vasútvonal fejlesztéséről, valamint a Bosna folyó völgyi vonal vezetésében Tešanj városka bekapcsolásáról. Két magyar mérnök ingyen mérte fel az érintett terepszakaszt. A központ – ugyancsak bérmentesen – telefonhíradó szolgálatot szervezett Budapest és Brčko között.”
“68 A szociológiai kérdőív a Kérdések és feleletek az én lakóhelyemen élő magyarság állapotrajzához címet viselte. L. a Magyarországi református Egyház Zsinati Levéltára [RZsL],”
“2. fond, Szlavóniai misszió, 55. csomó, szám nélkül.”
“69 218 sokgyermekes földműves fordult a Julián Egyesülethez átlag 5 holdas földigénynyel. L. Klebelsberg 1915. július19-i levele Tisza István miniszterelnökhöz, RZsL, Tisza-iratok, 44/a. fol. 13. cs. 21. és 22. 1915 30. t.”
“70 395 családot, 1552 főt telepítettek át. L. SAJTI A. Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség: magyarok a Délvidéken, 1918–1947, Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 225–228. p.”
“71 MOL K 26 ME 1184. cs. 1274. 1910 XVI. t.”
“72 A Julián Egyesület elnöke 1911. október 9-én kelt levele Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökhöz, L. MOL K 26 ME 918. cs. 5905. 1911 XIV. t.”
“73 L. A szlavóniai magyarság kérdéséhez című emlékiratát, RZsL, 2. f. Szlavóniai misszió,”
“82. cs. sz. n.”
“74 L. HAVASS Rezső: Magyar imperializmus, Budapesti Hírlap, 1902. január 12.”
“75 1910-ben 5739 (plusz néhány száz ausztriai illetőségű) magyar élt a két tartományban.”
“L. SAJTI: i.m., 225. p.”
“76 Széchenyi Béla 1911. október 9-i levelében török ösztöndíjasok fogadását javasolta Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek, amit az elutasított. L. MOL K 26 ME 918. cs. 5905. 1911 XIV. t. Jankovich Béla kultuszminiszter 1915. augusztus 16-i levelében mégis felveti egy konstantinápolyi vegyes tannyelvű polgári iskola alapítását. L. RZsL, Tisza iratok, 44/a. fol. 13. cs. 149. 1915.”
“77 Szerbia legyőzése és Thallóczy általi kormányzása Győrffy István néprajztudóst arra lelkesítette, hogy Conrad von Hötzendorf egykori vezérkari főnök tervét újra elővegye. Ennek lényege, hogy Szerbiát „önvédelemből” részben vagy egészben a Monarchiához kellene csatolni. Többen pedig a középkori Magyar Királyság fennhatósága alatt lévő, egykori K(r)ucsói és Macsói Bánságok területét kívánták ismét megszerez-”
“ni. L. Győrffy István cikkét, Földrajzi Közlemények, 25. (1916), 28. p.”
” Makkai Béla”