Budapest, 1858. szeptember 15. – Budapest, 1937. március 12.)
Eredeti nevén Huber Jenő, édesapja Huber Károly operaházi koncertmester és a Zeneakadémia első hegedűtanára volt.
A világhírű Hubay iskola megteremtője, hegedűművész, zeneszerző. Tizennégy évesen, a Nemzeti Zenede növendékeként már koncertsikereket aratott. 1873-76-ig Joachim Józsefnél tanult Berlinben, visszatérve Budapestre pedig Robert Volkmann tanította zeneszerzésre.
Hangversenyeket adott többek között Liszt Ferenccel, aki segítette további pályáját. Ajánlólevelével 1878-ban Párizsba utazott, majd európai turnén vett részt. (Ekkor változtatta nevét a magyarosabb Hubayra). Párizsban került kapcsolatba Henri Vieuxtemps zeneszerzővel és hegedűművésszel, aki meghívta a brüsszeli Zeneakadémiára és utódjául jelölte ki. Mint Gombos László zenetörténész, Hubay monográfusa írja: „Hubay pályájának alakulására a legnagyobb hatással az volt, hogy Vieuxtemps őt javasolta a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanári állására, amelyet korábban maga, majd pedig a nemrég elhunyt Wieniawski töltött be. A belga király 1882. február 8-án nevezte ki a magyar művészt a korabeli Európa egyik első zenei pozíciójába.” Az európai karriert huszonévesen befutott Hubay azonban négy évvel később az akkori magyar kultuszminiszter, Trefort Ágoston kérésére mégis hazatért, hogy a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakát irányítsa.
Magyarország zenei életének egyik vezető alakja és reprezentánsa lett, megalakította a Hubay-Popper vonósnégyest, 1890-től kamarazenét tanított, 1911-től a Hubay mesteriskolát vezette, 1919-1934-ig a Zeneakadémia főigazgatója volt. Magyar koncerteket szervezett Nyugat-Európába nagy sikerrel, számos külföldi művészt hívott Magyarországra. Dunaparti otthonát a korabeli kulturális és társadalmi élet jelentős személyiségei látogatták Bruno Waltertől Toscaniniig, Yehudi Menuhintól Auguszta főhercegasszonyig – felesége, Cebrián Róza grófnő révén az arisztokráciában is helyet kapott. Palotájuk Fehér Zenetermét 2008-ban rekonstruálták, és Hubay Jenő Zeneterem néven újra hangversenyeket rendeznek benne. Tanítványai, mint többek között Arányi Jelly, Gertler Ede, Geyer Stefi, Szigeti József, Vecsey Ferenc, Székely Zoltán, Varga Tibor, Zathureczky Ede, számosan vitték hírét a Hubay iskolának és szereztek világhírű rangot a magyar zenei oktatásnak.
Miből áll a Hubay iskola jellegzetessége? Ő maga nem nevezte módszernek. Perényi Eszter hegedűművész, professor emerita szerint: „Különös gondot fordított a vonókezelésre, tudjuk, hogy ez a legnehezebb feladat a vonósoknál; a hangképzés elsősorban a vonókezelésen és csak másodsorban múlik a vibratón, a balkéz munkáján. A jobbkéznek, jobbkarnak mindig flexibilisnek, rugalmasnak, lazának, minden mozgásra, mozdulatra képesnek és alkalmasnak kell lennie! A Hubay növendékek világszerte híresek voltak vonókezelésük könnyedségéről, kidolgozottságáról. Így válhatott az iskola egyik fő jellemzőjévé a széles, egészséges, a mindig – a pianissimóban is – intenzív, kifejező hang, ahogyan akkoriban említették, a „hangérzékenységükről” is felismerhetőek voltak a Hubay növendékek.”