Ötrészes előadássorozat a 20. század első felének magyar zenetörténetéről

Sorozatszerkesztő és előadó:
Windhager Ákos PhD, összehasonlító irodalomtörténész, az MMA Művészeti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa

Helyszín: Klebelsberg Emlékház (1028 Budapest, Templom utca 12-14.)
Szervező: V4 Építészeti Alapítvány

4. előadás
2021. október 6., szerda 18:00

Bartók nem alkuszik
Negyedik zeneművészeti évkör, 1929–1934

1929 és 1934 között számos olyan magyar zenemű született, amelyet ma mérföldkőnek tekintünk (Zene húros, ütőshangszerekere és cselesztára, Cantata profana, Galántai táncok, Székelyfonó), a Greguss-jutalom bírálói azonban Bartók I. szvitjét találták a legalkalmasabbnak a díjra. A zeneszerző, noha eleve távolságtartással kezelte a konzervatív ítészeket, amikor értesült a felterjesztésről – feltehetően Dohnányitól – akkor azért nem utasította el rögtön, mert abban bízott, hogy a már Magyarországon is bemutatott II. zongoraversenyét fogják értékelni. A sok zongorista számára ma is lejátszhatatlan versenyművet azonban nem kedvelték meg a bírálók, így választottak ki az életműből egy jóval korábbit. Bartók nyíltlevélben tiltakozott, visszautasította a díjat és azt is megtiltotta, hogy valaha neki még egyszer felajánlják neki. Az előadás tehát a konzervatív zeneesztétika és a kor vezető zenészeinek feszültségeit és más esetben éppen gyümölcsöző együttműködését mutatja be.