A járványhelyzet miatt a mai napra meghirdetett előadás elmarad.

Az előadás új időpontja: 2020. szeptember 17.

Ferenc Józseftől Szent Istvánig

1914-1938: Egy rövid emberöltő kulturális emlékezete a komolyzenében

3. rész – „Hiszek egy Isteni örök igazságban…”

Zenével egybekötött ötrészes előadássorozat a két világháború közötti évek magyar zenetörténetéről

Előadó: Windhager Ákos PhD, összehasonlító irodalomtörténész

A Klebelsberg Emlékház öt előadásból álló zenetörténeti sorozata a két világháború közötti évek magyar komolyzenéjének a történetét, alakulását kívánja összefoglalni. A felkért előadó, Windhager Ákos az első világháború kitörésétől a második világháború előestjéig mutatja be a tudatos emlékezetpolitika komolyzenei megnyilvánulásait. A sorozat főszereplői a korszak meghatározó zeneszerzői: Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Lajtha László, akik mellett számos, ma már nem ismert alkotó is feltűnik. A Ferenc Józsefet megjelenítő hadiportrétól a magyar kommün és a területelcsatolás traumáján át, a főváros egyesítésének erősen kritikus ünneplésén túl, a Szent István-emlékévig számos esetben nyilatkoztak meg a zene nagy- és kismesterei. A legtöbb alkotó nem kormányzati felkérésre írt zenei emlékműveket, mi több, sokszor vissza is utasították, hogy konkrét politikai tartalmat jelenítsenek meg. Az öt előadás betekintést enged a kormányzatok és a zenei élet kapcsolatába, a zeneszerzők közéleti tevékenységébe, a zenevilág belső hatalmi játékaiba, valamint abba, hogy az egykori gazdag zenei emlékezetből ma miért nem ismerhetünk szinte semmit.

 3. rész –  „Hiszek egy Isteni örök igazságban…”

1920 zenei emlékezete 

Az ország feldarabolása olyan sokkot okozott a magyar művelődésben, hogy az arra felelő, magas színvonalú művészeti alkotásra hosszabb ideig várni kellett. Több művész, korábbi művét újragondolva alkotott mementót, illetve írta meg a Magyar Hiszekegy dallamát. Az előadás azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a politikai jellegű megnyilvánulásokat felváltotta a néprajzi értelemben is hiteles zenei emlékezés. A népzenekutatás kultuszát a területelcsatolás fokozta, és olyan szerzők, akikre az korábban nem volt jellemző, így Dohnányi és Weiner, szintén a népzenéhez fordultak. Általános dramaturgiai jellemző a Trianon-művek esetében, hogy azok a népzenei idézetek révén (is) a megmaradás pátoszával telítődtek. Végül, érdekessége a magyar Golgotára adott válaszoknak a Székely himnusz születése, amelyet sokan Mihalik Kálmán zenéjére, míg mások Bartók Béla Este a székelyeknél című zongoradarabjának korál-részletére énekeltek.

Az előadóról

Windhager Ákos PhD (1975), összehasonlító irodalomtörténész. Kutatási területei: a 19. és a 20. századi kulturális emlékezet; a szépirodalom, a komolyzene és a tömegkultúra kölcsönhatásai; valamint a művészet közéleti olvasatai. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója és a Magyar Állami Operaház zenekari dramaturgja.

Eddig megjelent kötetei:

Vivente e moriente – 1956 emlékezete a komolyzenében (L’Harmattan Kiadó,2016)

Mihalovich Ödön (BMC, 2019)