A kiállítás a XXI. Pesthidegkúti Művészeti Fesztiválhoz kapcsolódó esemény. 

A Klebelsberg Emlékházban augusztus 30-án egy izgalmas kiállítás nyílik: egy több ezer kilométer távolságból, Oroszországból, az Ural vidékéről, Novouralszk városából érkező művészcsoport munkáit láthatják érdeklődők. Az Aquarell Művészeti Stúdiót Tatyjana Kolesznyikova festőművész, rajztanár hozta létre egy olyan városban, amelyet a szovjet atomipar központjaként kezdtek el építeni még a második világháború alatt. A település folyamatosan fejlődött és vált napjainkra egy fejlett infrastruktúrával, ám talán kevesebb múzeummal és művészeti kiállítóhelyiséggel rendelkező nagyvárossá. A 2012-ben alapított Aquarell Művészeti Stúdió mintegy ennek a hiátusnak a pótlására is vállalkozott és lett néhány esztendő leforgása alatt Novouralszk egyik legjelentősebb művészeti-oktatás centruma és kiállítóhelye. Ahogy az alapító fogalmaz, a stúdió „oktatói és diákjai lettek a művészeti értékek közvetítői az egész város számára.” A stúdió egyik legfőbb jellemzője, hogy kortól és nemtől függetlenül nyitott bárki számára, aki a művészet bármely ágának a művelésében képezni szeretné magát. Így talán nem is meglepő, hogy jelenleg mintegy százhetven fő – a négyévestől a nyolcvanas éveikben járókig – látogatja a művészek által vezetett foglalkozásokat. A stúdió rövid idő alatt kinőtte a városi kereteket, számos országos és nemzetközi fórumon állítja ki, mutatja be tagjainak a munkáit. Így most Magyarországon, több helyszínen is, így többek között a Klebelsberg Emlékházban. Az itt kiállított művek három művészeti ágat képviselnek: így láthatunk csendéleteket és tájképeket, illetve batikolással és bőrből készült iparművészeti munkákat, továbbá – talán a legfontosabbakat – a stúdió elnevezésében is jelzett aquarelleket.

Ez utóbbiak, a most látható közel harminc vízfestmény különössége, hogy valamennyi azonos témát dolgoz fel, amely egyben a magyar történelemhez is kapcsolódik. Nevezetesen a 18. század végének és a 19. század legelejének egy eseményét, a József nádor feleségeként Magyarországra érkező Alexandra Pavlovna Romanova (1783–1801) orosz nagyhercegnő életét: az orosz földön töltött gyermek- és ifjúkorától a magyarországi tartózkodásán át a haláláig, illetve a földi maradványait ma is őrző (és napjainkban is látogatható) ürömi Szt. Alexandra kápolnában való temetéséig. Alexandra és József találkozása, szép szerelmi története és a nagyhercegnő korai halála meseszerűen jelenik meg az aquarelleken, ami nem is csoda, hiszen valamennyit a stúdió 12-16 éves növendékei készítették. Az akvarellekből kibontakozó történet visszarepít minket is a múltba, így tudunk meg „titkokat” és érezzük át ennek a szerelemnek a varázsát, majd későbbi tragédiáját, és a képeknek köszönhetően figyelhetünk fel (esetleg látogathatjuk meg a későbbiekben) az ürömi Szt. Alexandra templomra.