Trianon után – Háború előtt
Magyar művészet a két világháború között.

Művészettörténeti előadássorozat a Klebelsberg Emlékházban
2020. február–2020. június

2020-ban is folytatódik dr. Bellák Gábor művészettörténésznek, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársának az előadássorozata a magyar képzőművészetnek a megváltozott politikai körülmények közötti új lehetőségeiről, problémáiról és útjairól. A négy részből álló sorozat a Trianon előtti elismert festők – mint Szinyei Merse Pál és Benczúr Gyula – művészi hagyatékától indulva mutatja be az 1920–1945 közötti művészi tendenciákat, így a népművészet és az úgynevezett „nagy művészetek” viszonyát, a korszak portréfestészetét és annak jelentőségét, valamint a tárgyalt két és fél évtizednek az egyházművészeti alkotásait.

2020/1. előadás

A nagy ősök. Szinyei és Benczúr

Két művész, akiket az 1920 előtti korszak emblematikus alkotóiként ismerünk, és akiknek a pályája 1920-ban zárult le. Kik voltak ők, és mit hagytak hátra maguk után? Szinyei Merse Pál és Benczúr Gyula nemcsak jó barátok voltak, hanem a késő 19. század iskolateremtő mesterei is.

Benczúr annak az akadémizmusnak volt nagy képviselője, amely még az 1920-30-as évek művészeti ízlését is meghatározta. Szinyeit azonban az újítók tekintették elődjüknek és példaképüknek. Minden modernista törekvés hazai ősforrása Szinyei művészetéből fakadt. Látszólag két ellentétes ízlés, két ellentétes alkotójáról van szó.

Két művészről, akiknek a hívei szinte harcot vívtak egymással a művészi igazságért, miközben ők ketten a legnagyobb békességben tisztelték egymást. Mindketten 1920-ban fejezték be földi pályafutásukat. Utánuk pedig igazi űr keletkezett: művészek ifjabb nemzedékei maradtak példaadó, igazi nagy Mester nélkül…

Benczúr Gyula: Mátyás fogadja a pápa követeit (részlet), 1915
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona