Hankiss János (Budapest, 1893. szeptember 21. – Budapest, 1959. április 28.) irodalomtörténész, egyetemi tanár.
Hankiss János 1893. szeptember 21-én született Budapesten. Hankiss János fővámigazgató, helyettes államtitkár és Gebhardt Antónia gyermekeként.
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Genfben és Párizsban végezte, 1915-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett német-francia szakos tanári oklevelet és francia irodalomtörténetből doktorált.
1915. szeptember 1-től az egri állami főreáliskola helyettes, 1916. április 8-tól rendes tanára.
1919-től a francia irodalom magántanára, 1923-tól rendkívüli, 1929-től 1950-ig nyilvános rendes tanár a debreceni egyetemen. Közben 1943-tól 1944. márciusáig közoktatásügyi államtitkár a Kállay-kormányban. 1950-től a Debreceni Egyetemi Könyvtár tisztviselője és a francia irodalom megbízott előadója.
A Debreceni Szemle, a Forrás szerkesztője, a Helicon című nemzetközi irodalomelméleti folyóirat alapító szerkesztője, a Kortársaink című irodalomtörténeti sorozat szerkesztője volt.
Élete utolsó éveiben zenetörténettel foglalkozott (főként Liszt életével és munkásságával). 1958-ban az ő munkájának köszönhetően létesült a Zeneműtár.
1959. április 28-án Budapesten érte a halál.
Munkássága
Széles körű tevékenységet fejtett ki a magyar és a nemzetközi irodalomtudomány kapcsolatainak kiépítése érdekében. Az első, 1931-ben Budapesten megtartott Nemzetközi Irodalmi Kongresszusmegszervezője, 1935-ben az amszterdami, 1939-ben a lyoni kongresszus titkára is. Az ő nevéhez fűződik Milleker Rezső földrajzprofesszorral együtt a Nyári Egyetem – melynek 16 éven át volt a vezetője – valamint a Népművelési Kutató Intézet megszervezése is.
Fő területe az összehasonlító irodalomtörténet; nagyszámú irodalomelméleti, irodalomtörténeti és zenetörténeti tanulmánya, valamint különböző álnevek alatt (Fejér János, Fehérvári Antal stb.) jelent meg verse, novellája, műfordítása.