Csánki Dezső (Füzesgyarmat, 1857. május 18. – Budapest, 1933. április 29.[2]) történész, levéltáros, történeti topográfus, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi címzetes államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1891), majd rendes tagja (1900); Csánky Dénes festő apja.
Apja, Csánki Benő füzesgyarmati református lelkész volt, anyja Bergmann Emília. Az alsó gimnáziumi osztályokat a Debreceni Református Kollégiumban végezte, a hatodik évfolyamtól kezdve Késmárkon tanult. 1875-ben a Budapesti Tudományegyetem bölcseleti karára, a történelmi és földrajzi szakokra iratkozott be. 1879-ben a tanári vizsgát, a bölcsészettudományi szigorlatot pedig 1880-ban tette le.
1881-ben ideiglenes alkalmazásban a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárához került, de még ugyanezen év júniusában a Magyar Országos Levéltárhoz nevezték ki gyakornokká, 1882-ben tisztté, 1886-ban pedig fogalmazóvá. A Magyar Tudományos Akadémia 1891. május 8-án választotta levelező, 1900-ban rendes, 1925-ben pedig igazgató tagjává. A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat igazgató-választmányának, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak[3] is tagja volt. 1915-ben miniszteri tanácsosi címet kapott.[4]
1917. október 18-án Budapesten, a II. kerületben házasságot kötött Tomanek Paulina Erzsébettel, Tomanek Adolf és Pelczer Etelke lányával.[5]
1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.
- 1878 Vasárnapi Ujságban
- 1880 Az áradások és hajdani halászatunk, Ország-Világ.
- 1880 Hazánk kereskedelmi viszonyai I. Lajos korában. Budapest. (Ism. Századok.)
- 1882 Mária Terézia királyné látogatása Magyarországon, Ország-Világ.
- 1882 Egy főrangú hölgy utazása Magyarországon a mult század közepén, Ország-Világ.
- 1882 Hevesi Bornemissza Benedek gyulai kapitánysága, Békésm. rég. és tört. társ. Évkönyve VIII.
- 1884 I. Mátyás udvara. Budapest. (Koszorúzott pályamű. Előbb a Századokban 1883. Ism. Bud. Hirlap 21. sz. Bud. Szemle XXXVII. 1884.)
- 1887 Rajzok Mátyás király korából. Budapest. (Ifjusági Iratok Tára V.)
- 1887 Hunyadmegye és a Hunyadiak, Századok.
- 1887 Harminczhat pecsétes oklevél 1511-ből, Turul.
- 1889 Máramarosmegye és az oláhság a XV. században, Századok.
- 1889 Pogány Miklós czímerlevele, 1447, Békésm. rég. és tört. társ. Évkönyve VIII.
- Hazánk művelődési állapota a vegyes házból való királyok korában, in: Osztrák-magyar Monarchia irásban és képben. Magyarország I.
- 1888 Szabács megvétele, Hadtörténelmi Közlemények 1888.
- 1889 Magyar kir. országos levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója. Budapest. (Hivatalos megbizásra.)
- 1890 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. A m. tud. akadémia megbizásából. I-V. kötet. Budapest. (Hunyadiak kora Magyarországon VI.)[7]
- 1891 A renaissance és Mátyás király, Bud. Szemle.
- 1891 Magyarország története a középiskolák alsóbb osztályai, a polgári fiu- és leányiskolák számára. Budapest. (Baróti Lajos tanárral együtt)
- 1893 Körösmegye a XV-ik században
- 1916 Az új magyar és az ún. közös címerekről. Századok L. évf./ 1. szám
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Somogy vármegye 1914.