Aligha tévedünk nagyot, amikor azt állítjuk, hogy nem ismerjük Nagy László (1925–1978) költészetét. Néhány emblematikus versét leszámítva – mindenekelőtt az 1957-ben írt és mindössze 14 sorból álló Ki viszi át a Szerelemet vagy a Tűz címűt – művészete nem lett része az irodalmi köztudatnak. Ez a fájdalmas felismerés ösztönözte Dóczy Péter színművészt, amikor Nagy László verseiből, Asszony-fejű felleg címmel összeállította előadását.  Az előadás címe a költőnek egy korai művét idézi, amely – bár címéből ítélve az is lehetne – nem szerelmes vers. Jellegzetes példája azon költeményeinek, amelyekről Vasy Géza irodalomtörténész összefoglalóan a következőket írja: „A természet és az asszony, a tavaszi kizöldülés, virágzás és a nász, a foganás, a gyümölcs és a kisded magától értetődő párhuzamai elementárisan áthatják Nagy László líráját, s így a természeti mellett döntő lehet az emberi újjászületés és folytatódás is a remény elvének legdöntőbb bizonyítékaként.” (1)

Az előadóest szerves része az előadóművész által készített film is, amelyben Dóczy Péter mellett Fábri Géza és Ivanovits Tünde énekelnek.

1. Az idézet forrása: http://dia.pool.pim.hu/html/szakirodalom/nagy_laszlo/nagy_vasy_nagy_laszlo.htm