Entz Géza

Entz Géza biológus

a Tihanyi Limnológiai Intézet 1929 és 1942 közötti vezetője

A tihanyi biológiai intézet tehát a tudományos kutatás, az ismeretterjesztő szemléltetés és a tanári továbbképzés hármas célját fogja szolgálni, azonkívül tudományos összeköttetések révén becsületet fog hozni a nagyvilágban a magyar névre és a tudóscsere révén értékes nemzetközi összeköttetéseket biztosít majd a magyar tudományosságnak […]. (Mindkettő:

Született: 1875. május 30. Kolozsvár
Meghalt: 1943. február 21. Budapest 

Család

Sz: Entz Géza, id. (1842–1919) zoológus, az MTA tagja, Seivert Adél Jozefina. Testvére: Entz Béla (1877–1959) orvos, patológus. Fia: Entz Géza, legifj. (1913–1993) művészettörténész.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári okl. (1899) és bölcsészdoktori okl. (1902), az egysejtűek élettana tárgykörben (bp.-i tudományegyetem, 1907), a hidrobiológia és haltenyésztés tárgykörben magántanári képesítést szerzett (József Műegyetem, 1916). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.; r.: 1932. máj. 6.).

Életút

A József Műegyetem Növénytani Tanszék tanársegéde (1898–1905), az Állattani Tanszék tanársegéde, egy. adjunktusa (1905–1913), az Erzsébet Nőiskola Polgári Iskolai Tanítóképző Intézete r. tanára (1913). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1907–1914), az általános állattan helyettes tanára (1914–1915), a József Műegyetem magántanára (1916–1922), a bp.-i tudományegyetemen az állatrendszertan ny. r. tanára (1922: állását nem foglalta el), az általános állattan és bonctan ny. r. tanára (1933–1943). Az Utrechti Egyetem Állattani Intézete első tanársegéde (1922–1929), a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet igazgatója (1929–1942), egyúttal az MNM Természetrajzi Osztályainak igazgatója is (1932-től).

Általános állattannal, elsősorban alsóbbrendű állatok élettanával foglalkozott. Nevéhez fűződik a Balaton élővilága rendszeres hidrobiológiai vizsgálatának elindítása.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére a Magyar Biológiai Társaság Entz Géza-díjat alapított (1980?-ban).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1923). A Magyar Adria Egyesület elnöke (1933-tól).

Elismerés

Az MTA Margó-díja (1908) és Bugát Pál-díja (1908).

Szerkesztés

A Magyar Biológiai Kutatóintézet I. Osztálya Munkálatainak szerkesztője (1922–1942), A Tenger (1935–1938) és az Állattani Közlemények társszerkesztője (1935–1938).

Főbb művei

F. m.: Adatok a Peridineák ismeretéhez. Egy. doktori értek. is. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1902)
Adatok a Balaton planktonjainak ismeretéhez. (Bp., 1903)
Brehm: Alsóbbrendű gerinctelen állatok. Ismereteinkhez és a hazai viszonyokhoz alkalmazta. (Bp., 1907)
A magyarországi folyami rákokról. (Állattani Közlemények, 1908)
A Tintinnidiák szervezete. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1908)
Hydrát pusztító amoeba. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1911. márc. 13.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911)
Növénytan. Egy. jegyz. (Bp., 1914)
Miért pusztulnak ki véglénytenyészeteink? (Bp., 1931)
Élet a tengerben. Soós Lajossal. (Bp., 1931)
A biológia fogalma. Élettartam és növekedés. (Bp., 1934)
Általános állattan. Előadásai alapján összeáll. Apor László, Homonnay Nándor. (Bp., 1934)
Az ostor és protoplasma növekedéséről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1934. márc. 19.; megjelent: Matematikai és Természettudományi Közlemények, 1934)
A Balaton élete. Sebestyén Olgával. (Bp., 1942).

Irodalom

Irod.: E. G. (Akadémiai Értesítő, 1943)
Frankl József: Adatok az Entz család történetéhez. (Kaposvár, 1977)
Lukács Dezső: Id. E. G. élete és munkássága. (Apa és fia a tudomány szolgálatában. Székesfehérvár, 1982)
Wolsky Sándor: Ifj. E. G. és a magyar biológia. (Magyar Tudomány, 1988)
Kálmán Gyula: Ifj. E. G. (Természetbúvár, 1993)
Entz Béla: Megemlékezés ifj. E. G.-ról. (Hidrológiai Tájékoztató, 1993).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013

WIKIPEDIA:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Entz_G%C3%A9za_(biol%C3%B3gus,_1875%E2%80%931943)

Ifjabb mezőkomáromi Entz Géza (Kolozsvár, 1875. május 30. – Budapest, 1943. február 21.) zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiai vizsgálata. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Entz”.

Családja a magyar tudománynak több kiemelkedő személyt is adott. Dédapja még egyszerű gyakorló orvos volt, és a 19. század elején egy járvány elleni küzdelemben halt meg fiatalon. Nagyapja Entz Ferenc uradalmi orvosként vált a gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a gazdatisztképzés egyik reformerévé. Apja Entz Géza neves biológus, zoológus, egyetemi tanár, ezért őt ifjabbként míg édesapját idősebbként emlegetik.^[1] 1915 április 11.-én, édesapja Entz Géza nemesség és előnév adományozásban részesült I. Ferenc József magyar királytól.^[2]

Tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1902-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd 1907-ben magántanár lett protisztológiából (egysejtűekkelfoglalkozott). Kutatásait főként Daday Jenő hidrobiológus támogatta. 1898-tól a budapesti műegyetem növénytani, majd 1905-től az állattani tanszéken dolgozott; tanársegéd, asszisztens, végül adjunktus lett. 1913-tól 1920-ig középiskolai biológiatanár volt. 1916-ban a budapesti műegyetemen a “Hydrobiológia és haltenyésztés” magántanára lett. 1920-tól az utrechti egyetemen tanársegéd, konzervátor, végül egyetemi tanár volt. Hazatérése után előbb 1929-től a tihanyiBiológiai Kutatóintézet igazgatója, majd 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója, 1934-ben a budapesti egyetemen a zoológia nyugállományú rendes tanára lett. Számos cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Több szakmai kitüntetés birtokosa, hiszen Lukács-jutalomban és két ízben Margó-díjban is részesítették.^[3][4][5]

Az általános biológia és az általános állattan számos kérdésével foglalkozott, elsősorban a véglényekkel. A biológiában elfoglalt antidarwinista és antihaeckelista álláspontja ellenére nem csatlakozott az úgynevezett neovitalistákhoz.

http://www.bli.okologia.mta.hu/intezettortenet

tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet

1925-ben a Nemzeti Múzeum saját költségvetési maradványából állandó balatoni biológiai állomást rendezett be a révfülöpi hajókikötő épületének emeleti szobáiban addig is, amíg az állomás független balatoni kutatóintézetté nem alakulhatott, amelyre már megszületett a képviselőházi javaslat.

Azonnal megkezdődött a jövőbeli kutatóintézet helyének keresése, és épületeinek, laboratóriumainak megtervezése is. Mindezt gróf Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter rendelte el nagyszabású nemzeti kultúra felvirágoztatási programjának megfelelően.

Az intézet helyszínéül először Siófok, majd Keszthely város merült fel. Végül a tihanyi apátsági domb meredek, tóba zuhanó kies lábánál töltöttek fel több hektár területet a Balatonból az intézet épületegyüttese és más létesítmények számára. Oda ugyanis a nagyszerű fekvés miatt egy kis Abbáziát képzeltek el az elődök nagy mólóval a gőzhajók és a jachtok kikötésére, csinos hajóállomás épülettel, benne a Balaton halait bemutató panorámaakváriumokkal, odébb elegáns étteremmel, mögötte ötemeletes százszobás gyógyszállóval, folytatva a sort a Biológiai Intézet épületeivel, és lezárva Habsburg József főherceg kastélyával, aki később, 1936 és 1944 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt. Az egész telep (Tihany, Fürdőtelep) meg is valósult az ötemeletes gyógyszálló kivételével.

Az intézet helyszínéül először Siófok, majd Keszthely város merült fel. Végül a tihanyi apátsági domb meredek, tóba zuhanó kies lábánál töltöttek fel több hektár területet a Balatonból az intézet épületegyüttese és más létesítmények számára. Oda ugyanis a nagyszerű fekvés miatt egy kis Abbáziát képzeltek el az elődök nagy mólóval a gőzhajók és a jachtok kikötésére, csinos hajóállomás épülettel, benne a Balaton halait bemutató panorámaakváriumokkal, odébb elegáns étteremmel, mögötte ötemeletes százszobás gyógyszállóval, folytatva a sort a Biológiai Intézet épületeivel, és lezárva Habsburg József főherceg kastélyával, aki később, 1936 és 1944 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt. Az egész telep (Tihany, Fürdőtelep) meg is valósult az ötemeletes gyógyszálló kivételével.

A tihanyi kutatóintézet alapkövét az alapító okirat egy cinszelencébe zárt hiteles példányával 1926. augusztus 25.-én helyezték el ünnepélyes keretek között több méter mélyen a majdani kutatóintézet rezgésmentesre tervezett szárnya alapjaiba (azóta is ott van). Az eseményen a kor teljes politikai és tudományos elitje megjelent. Jelen voltak József és József Ferenc királyi hercegek, Auguszta és Anna királyi hercegnők, gróf Bethlen István miniszterelnök és neje, Halbik Ciprián Tihany apátja, gróf Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter, mint alapító, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, a négy országos egyetem képviselői, valamint 80 nemzetgyűlési képviselő. A vendégek különvonattal érkeztek Budapestről Balatonfüredre, s onnan hajóval Tihanyba, az új kikötőbe. A mának is példaértékű, hogy a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet egy évvel az alapkőletétel után, 1927. szeptember 5.-én megnyitotta kapuit.

Az intézetben a megnyitástól egészen 1956-ig két osztály működött, a Balaton kutatására az egyik és általános élettani tanulmányokra a másik. A Balatoni Osztály első vezetője Hankó Béla egyetemi tanár és világhírű Adria-kutató, az Élettani Osztály vezetője pedig Verzár Frigyes fiziológus lett. A kultusztárca 1929-tól a Hollandiából hazahívott és nagy nemzetközi tekintélyű zoológust, Entz Gézát bízta meg az intézet vezetésével. Ekkor került az Intézetbe Sebestyén Olga limnológus is, aki az Amerikai Egyesült Államokból tért haza a Balaton kutatásának kedvéért. Az intézetben igen rövid idő alatt pezsgő tudományos élet alakult ki, és rövidesen olyan világhírű tudósok dolgoztak a tihanyi falak között, mint Otto Loewi, Paul Weiss és Szent-Györgyi Albert, csak a Nobel- díjasokat említve.

A tihanyi intézet megmenekült a II. Világháború pusztításaitól, és 1951-ben került a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá. Ezután néhány olyan zavaros év következett, amely során a halbiológia és az algológia újabb nemzetközi sikereket hozott, ugyanakkor a falak között egy rövid időszakban felrémlett a liszenkóizmus veszélye is. 1962-től a Kísérletes Állattani Osztályon belül egy erős és eredményes összehasonlító neurobiológiai kutatási vonal fejlődött ki az elektrofiziológia, a biokémia, és a szövettan példás együttműködésével, de a Balaton-kutatás háttérbe kényszerült. Az 1965-ös és az 1975-ös tömeges balatoni halpusztulás, és legfőképpen a Balaton vízminőségének drámai romlása miatt azonban az 1970-es évektől központi kormányprogramok sora indult a Balaton megmentésére. Mindez arra késztette a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy újra a hidrobiológiát tegye a tihanyi 7 intézet fő profiljává, és ennek hangsúlyozása érdekében 1982-től az Intézet nevét is „a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetére” változtatta. Az intézet kutatói alapozták meg az Balaton eutrofizációja visszafordításának tudományos alapját, feltárták a nád-és halpusztulások okait, valamint az inváziós fajok betelepülésének és terjedésének dinamikáját és az ellenük való védekezés lehetséges változatait. Az utóbbi három évtized újra bizonyította, hogy a kísérletes és a szupraindividuális szintű kutatómunka mindennapi találkozása nagyon hasznos és mérhetetlen potenciális lehetőségeket nyújt Tihanyban. E korszakot sorozatunk 3. része mutatja majd be. 2012. január 1.-től a tihanyi intézet Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet-néven, az ökológiai központ székhelyeként, és egyben részeként működik tovább immár intézményes együttműködésben a Duna, a Tisza, és a szárazföldi ökológiai, hidrobiológiai és élettani kutatások közös szolgálatában.

itt vannak a képek az intézetről:

https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/96062/?img=0

http://index.hu/kultur/2016/09/19/vegig_szem_elott_volt_a_hatalmas_elveszett_festmeny/