Egy rövid emberöltő kulturális emlékezete a komolyzenében

3. rész: Hiszek egy Isteni örök igazságban…” – 1920 zenei emlékezete

Az ország feldarabolása olyan sokkot okozott a magyar művelődésben, hogy az arra felelő, magas színvonalú művészeti alkotásra hosszabb ideig várni kellett. Több művész, korábbi művét újragondolva alkotott mementót, illetve írta meg a Magyar Hiszekegy dallamát. Az előadás azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a politikai jellegű megnyilvánulásokat felváltotta a néprajzi értelemben is hiteles zenei emlékezés. A népzenekutatás kultuszát a területelcsatolás fokozta, és olyan szerzők, akikre az korábban nem volt jellemző, így Dohnányi és Weiner, szintén a népzenéhez fordultak. Általános dramaturgiai jellemző a Trianon-művek esetében, hogy azok a népzenei idézetek révén (is) a megmaradás pátoszával telítődtek. Végül, érdekessége a magyar Golgotára adott válaszoknak a Székely himnusz születése, amelyet sokan Mihalik Kálmán zenéjére, míg mások Bartók Béla Este a székelyeknél című zongoradarabjának korál-részletére énekeltek.