4. rész  „Mikoron Dávid…” – 1923 zenei öröksége

Ha túlzás is azt mondani, hogy a főváros egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett hangverseny két remekművéből (Bartók Táncszvitjéből és Kodály Psalmus hungaricusából) született meg a későbbi magyar oratorikus és szimfonikus magyar műzene, a két darab jelentősége vitathatatlan. Bartók Táncszvit-jének az elemzése megismertet a mű új technikáival, közösségi utalásaival, és szó kerül szerény fogadtatásáról is. Kodály magyar zsoltárát pedig a hatástörténetének a függvényében, valamint azon viták kereszttüzében vizsgálja meg az előadó, amelyek megkérdőjelezték a mű közösségi programját. A díszhangversenyt vezénylő Dohnányi Ernő jelentőségére pedig nagyszabású nyitánya világít rá. Az Ünnepi nyitány szimfonikus technikája a később kiírtott magyar zenekari nyelv egyik mérföldköve, amely számos módon foglalja össze az addigi magyar zenekari irodalmat.