ÖSSZEFOGLALÓ A KLEBELSBERG-KASTÉLY ÉPÍTÉSZ HALLGATÓI WORKSHOPJÁRÓL

Mind a jelentkezők számát, mind az eredményt tekintve rendkívül sikeresnek tekinthető az a kétnapos workshop, amit a V4 Építészeti Alapítvány és a BME Építész Hallgatói Képviselet közösen hirdetett meg. A feladat a Budapest II. kerület, Templom utca 12-14. szám alatt található Klebelsberg-kastély parkjába készítendő projektek kidolgozására vonatkozott, figyelembe véve a kastély és az azt övező park viszonyát, illetve a park kivágott fenyőfáinak újra hasznosítását célzó anyaghasználatot. A különböző építészeti egyetemeken meghirdetett workshopra 18 hallgató jelentkezett: nyolc-nyolc a BME Építészmérnöki Karáról, illetve a MOME Design Intézetéből, egy hallgató a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészet Karáról, egy pedig Sopronból, a Nyugat-magyarországi Egyetemről. A Kálmán Ernő építész (V4 Építészeti Alapítvány), Kerékgyártó András formatervező (MOME) és László Zoltán építész alkotta zsűri három pontban – akár összefüggő gondolatként, akár külön-külön is megvalósíthatóan – jelölte meg azokat a feladatokat, amelyekre a hallgatóktól ötleteket vártak.

1. Megállító- és infótábla a két részből álló Klebelsberg-kastély épületeinek – a Klebelsberg Vendégháznak és a Klebelsberg Emlékháznak – az egyértelmű jelölésére; figyelemkeltés; játszótéri elem; a Budai hegyek  látványára komponált kilátó.

2. Az egykor „ermitázsnak” is nevezett U alakú belső udvar vendégház felőli oldalán a legutóbbi időkig meghatározó látványt nyújtó, de a kastély felújítása során kivágásra került öt hatalmas ezüstfenyő helyére készítendő, funkcionalitást és designt ötvöző megoldás (ülőkék, pihenőhelyek, növényzet, stb.).

3. Pihenőhely kialakítása a parkban, az emlékház park felőli kijáratánál, a déli oldalon álló feketefenyő párjaként, ott design ülőkék, objektek tervezése és elhelyezése.

 

A helyszín bemutatása

 

Klemm Balázs, a Klebelsberg-kastély, azon belül Klebelsberg Vendégház üzemeltetője mutatta be röviden az épületegyüttest, majd Hlatky Katalin tájépítész vette át a szót, aki a Klebelsberg-kastély parkjának a 2014-2016. között zajlott felújítását tervezte. Megtudtuk, hogy a park helyreállítása egy korabeli értéktár alapján indult el. Helyreállítandó értékként tekintettek számos növényre, mint a hársfa, a feketefenyő, a futórózsa, illetve néhány kertépítészeti részletre, így például a mészkőoszlopokon nyugvó pergolára, amelynek újra készítették a faszerkezetétét, és amelyen ma is éppen olyan lilaakác fut, mint Klebelsberg idején. A parkot a Klebelsberg házaspár az 1800-as években népszerű tájképi kert stílusában alakította ki, e korszak romantikus elemeire utal mások mellett a mesterségesen épített grotta, a birtokon átfolyó kis patak, és a benne szintén mesterséges épített kis sziget. A park legmagasabb pontjáról, ahol Klebelsberg Kuno is szívesen üldögélt egykoron, az 1920-as években még akadálytalan kilátás nyílt a budai hegyekre.

Klebelsberg számára a kert fontosabb volt, mint az épület maga, „én itt minden szabad órámban kertészkedem” – vallja. Feleségével minden év április 24-én költözött ki a hidegkúti villába, ahol novemberig maradtak. Gyakran a munkatársait is kihívta magához, „órákig sétál velük fel-alá a kertben, így beszéli meg terveit” – olvasható a Pesti Naplóban. (Csánk Endre: Kétmillió magyar palánta kertésze. Négyszemközt gróf Klebelsberg Kunóval. Pesti Napló 1928. május 27.)

A park 2014-ben már alig emlékeztett az 1920-as évekbeli állapotára.  Az U alakú udvar egyik szárnya előtt hatalmas ezüstfenyők álltak és rendkívül szépen zárták le a teret. Sajnálatos módon, ki kellett vágni őket, most csak a földben maradt csonkjaik láthatók; nagyon hiányzik a látványuk, csupasz lett nélkülük az udvar – hívta fel a figyelmet erre a hiátusra a tájépítész, és ösztönözte a hallgatókat ennek megoldására.

László Zoltán nem csak a kastély felmérésében részt vevő építészként, hanem egyben hidegkúti lokálpatriótaként idézte fel a kastélyhoz és a parkhoz kapcsolódó emlékeit, amelyekből a hallgatók megérezhették a hely egykori szellemét. Egy földszintes ház állt a kertben, amikor a miniszter és a családja megvásárolta a birtokot. „A ház körül csak kertek sorakoztak terebélyes fákkal és messzi kilátással a budai hegyekre.(…) A négyszögletes udvarra régi minta szerinti olaszos kút került, az épületeket műkőoszlopos pergolával kötöttük össze. A lakóház központi tengelyt, közepén magas szobát kapott, tornácot, teraszt, és egy kis emeletet két hálószobával. Semmi különös nem volt rajta, nekünk mégis ez volt a legkedvesebb hely az egész földön” – írja Klebelsberg Kunóné. (Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései, 46. old. Kiadó: Kereszténydemokrata Néppárt, Szeged, 1992.)

A környéket és az épületet jól ismerő, szintén lokálpatrióta és egyben a kastély felújítását is tervező Kálmán Ernő építész összefoglalta a rekonstrukció legfontosabb mozzanatait. Bemutatta a 2017-ben átadott kastély tereit, így az eredeti tervek szerint helyreállított könyvtárszobát és szalont a Klebelsberg-lakta részben (a jelenlegi emlékházban), illetve a később épült, jelenleg hotelként-vendégházként működő szárnyat.

 

 

Hallgatói tervek

 

Az épület és a kert történetének bemutatását követően az iskolákat tekintve vegyes összetételű öt csapat alakult ki, csapatokként 3-4 taggal. A napsütötte tavaszi időjárás kedvezett a kinti munkának, a különleges atmoszférájú hely szinte beszippantotta a hallgatókat.  Alighanem ennek a „jóérzésnek” is köszönhető, hogy a második nap délutánján megtartott prezentációkból izgalmas terveket, elképzeléseket ismerhetett meg a zsűri.

 

  1. csapat

Tagok: Chromicsek Adrienn (BME ÉPK), Kiss Botond Levente (MOME Design Intézet), Puskás Levente (BME ÉPK)

 

Az első csapat három helyszínre tervezett egy-egy projektet. Egy információs térképet közvetlenül a kastély bejáratához, ráérezve arra, hogy a kastély kapuján belépve eléggé bizonytalan helyzetbe kerül a látogató, tekintve, hogy több irányba is indulhat egyszerre. Mi több, a kastélynak a szomszédos Klebelsberg Kulturkúriával való térbeli viszonya is bizonytalan, ezért mindhárom egységet egyetlen plasztikus, tapogatható, makettszerű térképen jelenítették meg, eligazodást nyújtva ezzel az ide látogatóknak. A második elképzelés egy kilátót vázolt fel a bejárat közelében, amelyet két fenyőfa közé feszítettek ki. A budai hegyek – a környezet beépítése és az időközben megnőtt növényzet miatt – ma már csak a magasból élvezhetők, ennek lehetőségét kínálja a kilátó. A csoport harmadik munkája az ermitázsnak is nevezett belső udvarra fókuszált, a kivágott ezüstfenyők törzscsonkjainak a helyére, és egyben azok eltüntetésére. A szemben lévő emlékház tornácos árkádsorára felel a növényzettel befuttatott, az árkádok ritmusában is tagolható növényfal, amit egy üldögélésre alkalmas, hosszú pódiummal egészítettek ki.

  1. csapat

Tagok: Csiby-Gindele Rebeka (MOME Design Intézet), Dávid Eszter (BME ÉPK), Pál Judit (MOME Design Intézet), Yang Zhu Qing (BME ÉPK)

 

A második csapat szintén a belső udvarra tervezett: az árkádsorral szembeni hosszú fal elé egy fából épült, változó szélességben oszlopokkal tagolt és növényekkel társított organikus paravánfalat – utalva egyszerre a múltra és az egykor itt álló fenyőfákra.

3. csapat

Tagok: Ábrahám Viktória (MOME Design Intézet), Király Viktória Mónika (SOE-SKK-AMI, Építőművész), Somlói-Fazekas Luca (BME ÉPK), Tóth Rebeka (BME ÉPK)

 

A belső udvar inspirálta a harmadik csapatot is. Egy hullámszerkezetet terveztek a hosszú fal elé, a fenyőfák helyére. Az árkád mint motívum a hullámok függőlegeseiben és a növénnyel felfuttatott felső íveiben jelenik meg, míg a hullámok alsó ívei a rönköket is eltakaró, üldögélésre alkalmas padként szolgálnak.

  1. csapat

Tagok: Móré Bence Mátyás (BME ÉPK), Molnár Csenge Virág (BME ÉPK), Nyírő Eszter (MOME Design Intézet), Pohli Anna (BME ÉPK)

 

A csapat a parkba, a pince előtti kis tisztásra tervezett egy kortárs inspirációjú árnyékolót, melynek hátfalaként a pincebejárat melletti zsalukővel megerősített fal szolgált. A terv a hely intimitását erősíti, és mivel a park mélyében húzódik meg, látványában nem konkurál a kastély építészetével sem. A faszerkezetű, ponyvával fedett árnyékolóról makettet készített a csapat, benne az épületszerkezetben tanultakat, csomóponti megoldásokat is felvetve, a zsűri nagy örömére.

  1. csapat

Tagok: Szilasi Dávid Kristóf (MOME Design Intézet), Moussong Zsuzsanna (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar), Pap Olivér (MOME Design Intézet)

 

Az első csapathoz hasonlóan három elképzelést vázolt fel, de ezekhez új helyszíneket talált. Egy „meditatív teret” a kert egyik sarkában – ahonnan egyébként a teljes kertet belátni –, és oda két bútortervet készítettek a csapat tagjai. Az egyik egy hatalmas fatörzscsonkot megidéző üldögélő, a másik egy, a lilaakác termésétől inspirált (utalás a korábban említett, lilaakáccal befuttatott pergolára), spirális, organikus alakú, mászókaként is használható objekt – természetesen mindkettő fából készítve. Szintén új helyszínként vonták be a tervezésbe a kerten átfolyó kis patak mesterséges szigetét, felfigyelve arra a kis csapásra, amit a park látogatói vágtak a patakmederben, hogy átjussanak az egyébként üres szigetre. Ide egy kör alakú padozat került, és a bútorhoz növényzetet is társítottak, kihasználva a csapat tájépítész tagjának az ismereteit.

A zsűri mind az öt csapat munkáját kimagaslónak ítélte, és értékelte, hogy a projektek mindegyike – természetesen egy pontosabb tervezést követően – akár meg valósítható is lehetne. A legkiemelkedőbbnek az első csapat munkáját tartotta és első díjjal jutalmazta, míg a többiek rangsor nélküli elismerésben részesültek. Tervben van a projekt folytatása, egy később megszervezendő, kivitelezéssel egybekötött alkotótábor életre hívása. Ennek részletei még kidolgozás alatt vannak, de az bizonyos, hogy a mostani workshop valamennyi résztvevőjére számítanak a szervezők.

 

Rubóczki Erzsébet