Könyvkülönlegességek a Klebelsberg Emlékház Könyvtárában

Egy hidegkúti lokálpatrióta adománya

A Fráter Loránd által adományozott könyvek közül a legkorábbi egy francia nyelvű regény 1861-ből, a legkésőbbi egy angol nyelvű verseskötet 1931-ből való. A kettő közötti hetven évből további francia és angol, illetve gótbetűs német és magyar nyelvű könyvek szerepelnek a listán, de a nyelvi változatosságon túl műfaji sokszínűség is jellemzi az adományt: szépirodalmi, művészeti, történelmi témák egyaránt szerepelnek benne, mi több, némelyik kiadvány igen magas nyomdai és művészi minőséget is képvisel. Vagyis egy minden értelemben gazdag és változatos kollekcióval lett gazdagabb az emlékház könyvtára. Az adományozó, Fráter Loránd mesél a könyvek történetéről, pontosabban arról, hogy miképpen kerültek a családjába.

A könyveket a nagynénémtől örököltem, neki nem született gyermeke, így szállt rám a könyvtára. Az alapjait az édesapja, Klein Károly vetette meg, ő a szüleitől örökölte, de maga is bővítette, így szervesen fejlődött a gyűjtemény az évtizedek során. Klein Károly cipszer volt, azaz a Szepes vármegyébe betelepült németek leszármazottja. 1841-ben született, és valószínűleg a monarchia valamelyik orvosi egyetemén tanult, mert orvos lett, egészen pontosan katonaorvos. Már középkorú volt, amikor Szarajevóba került kiküldetésbe az 1880-as évek elején, miután az orosz-török háború lezárásaként a monarchia megkapta Boszniát. Feltételezem, hogy jó fizetséggel járhatott ez a munka, mert ekkortól rendelt könyveket magának, de tudjuk, hogy bútorokat és egyéb értékesebb tárgyakat is. A német nyelvű nagy albumokat, a metszetekkel, nyomatokkal, tollrajzokkal gazdagon díszített, igényesen kivitelezett kiadványokat ő rendelhette Lipcséből, Berlinből, Jénából és Bécsből. Akkoriban szerezhette be Brehmnek Az állatok világa köteteit, a második kiadásból. Ez már nincs meg, de jelzi, hogy sokféle téma iránt mutatott érdeklődést. Idősebb korában nősült meg, akkor született a nagynéném, majd azt követően, elég rövid időn belül, 1918-ban meghalt. Az özvegyéhez, majd a lányához került a könyvtára, akik tovább bővítették. A nagynéném német nyelvtanár volt, de olvasott angolul és franciául is. Az ő könyvtárában számos, a harmincas években megjelent könyvsorozatra emlékszem, olyanokra, amelyek akkoriban, egy magára valamit is adó művelt ember könyvtárából nem hiányozhattak. Így Nyírő József halinába kötött művei az Erdélyi Szépműves Céh kiadásában vagy Cholnoky Jenő földrajztudós sorozata. A könyvtár ebbe az irányba fejlődött tovább és hozzám 2001-ben, a nagynéném halálakor került. De van egy harmadik forrása is a könyvtár gazdagodásának, mégpedig az apósom révén, aki nagy Napóleon rajongó volt. Az 1910-ben magyar nyelven, magyar szerzőktől megjelent öt nagyméretű kötet, amely Napóleonról és a francia forradalomról szól (kiadó: Országos Monográfia Társaság) egészen különleges kivitelben készült, keménykötésű címlapján sárgaréz keretbe illesztett festménymásolatokkal, belül pedig számtalan illusztrációval. Helyhiány miatt dobozokban tároltuk a könyveket, rakosgattuk őket, időnként belelapoztunk egybe-egybe. Nagy részüket akár maga Klebelsberg is olvashatta, forgathatta volna, ezért gondoltam úgy, hogy jó helyen lesznek a Klebelsberg Emlékház könyvtárában.

Lejegyezte: Rubóczki Erzsébet

Pesthidegkút, 2019. március