Erdős Renée hagyatéka – Zoltán Melinda és Zoltán Attila könyvfelajánlása

A Klebelsberg Emlékház könyvtárába érkező adományok mögött gyakran húzódnak meg történetek: olykor intimebb családi, olykor általánosabb kitekintést nyújtó események idéződnek meg általuk, amiket mi, néhány mondatban összefoglalva igyekszünk megörökíteni.

Egy személyes történet, de egyben a magyar irodalom történetéhez is kapcsolódó apró adalék bontakozik ki Zoltán Melinda és Zoltán Attila könyvadománya kapcsán is. A két testvér több doboznyi könyvet ajándékozott a Klebelsberg Emlékház könyvtárának. Ezek egy része a Zoltán-család több generáción át gyarapodó könyvtárából származik, míg a másik Erdős Renée (1879-1956) írónő könyvtárából való.

Az élet úgy hozta, hogy a Zoltán-család vált az írónő könyvkiadói jogainak a gondozójává, noha családi kapcsolat nincs az adományozók és az írónő között. Eredendően az apai nagynéni, Zoltán Irén örökölte a jogokat, majd az ő halálával hagyományozódott tovább a családra. És itt következzék egy kedves történet (egyben egy darabka történelem) arról, hogy ki volt Zoltán Irén, és hogy miképpen ismerkedett meg az írónővel.

Az alábbi részletet abból a „családfa-regényből” idézzük, amelyben a Zoltán-család történetét dolgozza fel az egyik családtag, Melinda férje, dr. Salacz György.

 

„Külön történet Irén kapcsolata Erdős Renée írónővel. A pesterzsébeti házak meg-meglátogatása kapcsán megismert könyvárus, aki időnként olvasnivaló könyvekkel látta el Irént, egy alkalommal elküldte Erdős Renée Santerra bíboros című könyvét.

Elolvasva a könyvet Irénnek annyira tetszett, hogy tollat ragadott, s gratulált az írónőnek a könyvhöz, megtudván a könyvárustól a szerző címét. Erdős Renée azonnal válaszolt: „Úgy látszik, Irén, Önnek írtam a könyvet, mert másnak nem nagyon tetszett!” Ezzel megindult egy rendszeres levelezés az írónő és Irén között, (ennek átírt változata a családban fellelhető!), majd amikor 1944 őszén Erdős Renée élete komoly veszélybe került a fővárosban a zsidóüldözés okán, Irén meghívta Inárcsra, s csaknem fél évig bújtatta a legnagyobb titokban.

A vészkorszak elmúltával Erdős Renée visszaköltözhetett Pestre, de a kapcsolat nem szakadt meg: Irén rendszeresen ellátta megfelelő inárcsi adományokkal, amire az írónő rászorult. Miután az elvált írónő orvos lánya öngyilkos lett, másik lánya pedig – autista lévén – nem volt önálló életre alkalmas, végrendeletében könyvei kiadási jogát ráhagyta Irénre, megfelelő járadékot kikötve beteg lányának.

Miután Erdős Renée 1956-ban meghalt, a jogutódlás végképp Irénre szállt, majd az ő halálával Zoltán Oszkárra, s az ő elhunyta után Zoltán Melindára és Attilára.”

 

Erdős Renée könyveit napjainkban kevesen olvassák, és talán még kevesebben ismerik az életét, a magyar irodalomban játszott szerepét. Ezt az elfeledettséget némileg enyhítette Menyhért Anna Egy szabad nő – Erdős Renée regényes élete címmel, 2016-ban megjelent könyve, amely az írónő életének, írói pályára kerülésének első időszakát, az 1900-a évek első évtizedét mutatja be.

A korabeli magyar irodalom és politikai élet ismertebb szereplőit is felvonultató könyv mellett az írónő nevét és emlékét őrzi az Erdős Renée Ház és Kiállítóterem is. Az írónő egykori lakhelyén, a Rákosmente egyik legszebb épületében egy emlékszoba várja az Erdős René munkássága iránt érdeklődőket. (www.erdosreneehaz.hu)

2020. április 20.

Rubóczki Erzsébet