Egy történelmi hónap eseményei – 1918. október 16-ától november 16-ig

, , , , ,

Aki csak iskolai tankönyvekből ismeri Magyarország történelmét, annak aligha van részletes tudása arról, hogy az 1918 október 16-a és november 16-a közötti egy hónapban milyen drámai forgatókönyv mentén, illetve végkifejlettel zajlottak az események hazánkban. Ebben az európai történésektől – az első világháború befejezése körülifegyverszünetektől, paktumoktól és diktátumoktól – erőteljesen determinált időszakban vált Magyarország királyságból népköztársasággá, és indult el azon az úton, amely néhány hónappal később a tanácsköztársaságig vezetett. A VERITAS Estek keretében, február 20-án tartott előadáson dr. Ligeti Dávid, PhD vázolta fel ezt az eseményekkel teli egy hónapot, amelynek a végpontja, november 16-a, eléggé egyértelmű: ezen a napon kiáltották ki az Országházban a tankönyvekben a mai napig is gyakran, ám pontatlanul köztársaságnak nevezett népköztársaságot. Azonban a kezdőpont, IV. Károly manifesztumának a kihirdetése, már jóval kevésbé ismert. A történész részletesen bemutatta a manifesztum megszületésének az előzményeit, felvázolva az első világháború utolsó időszakát, illetve azt a nemzetközi légkört, amelyben létrejött, illetve kitért arra, hogy mindez miképpen befolyásolta a magyarországi eseményeket. 

Kezdjük tehát a manifesztummal: miért adta ki az uralkodó és miről szólt?

A dualista állam osztrák birodalmi felét egy föderatív állammá kívánta átalakítani IV. Károly, és ennek lett a dokumentuma az október 16-án kiadott manifesztum. A dokumentum megszületésének oka az amerikai elnök, Woodrow Wilson 1918. január 8-án kiadott 14 pontjában keresendő. Ennek 10. pontja mondta ki azt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek szabadabb fejlődését biztosítani kell a háború után. Hogy ez mit jelentett pontosan, nem tudható, mert Wilson nem fejtette ki részletesen. S bár a központi hatalmak válaszolt a jegyzékre – a válaszban jelezve, hogy lehet róla tárgyalni, és egyben utalva arra is, hogy a javaslat nem elég konkrét –, ám bízva a győzelemben, amelyre 1918 nyaráig komoly esély látszott, a javaslattal érdemben nem foglalkozott. Egészen október 4-ig, amikorra nyilvánvalóvá vált az antant győzelme. Károly válasza, hogy a saját birodalmára nézve elfogadja a 10. pontot, ekkor ment el Washingtonba. Ennek a wilsoni pontnak a szellemében adta ki a manifesztumot, amely egy föderatív államalakulat kialakításáról szólt. Hogy a wilsoni pontok már nem voltak érvényesek, vagyis hogy azok szellemében már nem lehetett a tárgyalásokat folytatni, csak mindezek után derült ki.

Noha a manifesztum egyértelműen kimondta, hogy az a Magyar Királyság viszonyait nem kívánja szabályozni, vagyis azokra nem vonatkozik, ám a két birodalmi fél közötti nagyon érzékeny egyensúlynak köszönhetően várható volt, hogy az osztrák birodalmi félnek az átalakítása ránk is szükségszerűen hatással lesz. A magyar parlamentben heves vita robban ki a manifesztum várható következményeit illetően. Egy nappal később, október 17-én több jelentős beszéd hangzott el a parlamentben, köztük alighanem a leghíresebb, gróf Tisza Istváné. Ebben Tisza beismerte, hogy a háborút elveszítettük, ugyan nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk folytatni, hanem abban, hogy a kimenetelén már nem tudnánk változtatni. Tisza vitába keveredett gróf Károlyi Mihállyal, elutasítva Károlyinak az 1848-as alapon létrehozandó független Magyarországra vonatkozó javaslatát, amely gondolat egyébként nem volt ördögtől való, hiszen sokan álltak a 48-as hagyományok alapján, és sokan hitték, hogy az országnak a kossuthi útra kell térnie.

A helyzet mind feszültebbé vált, az országban belpolitikai és társadalmi válság alakult ki, és a még harcoló magyar alakulatokon a tanácstalanság lett úrrá. A Károlyi Mihály vezetésével október 24-én megalakított, nyíltan antantbarát Magyar Nemzeti Tanács proklamálta a független Magyarország megalakítására, illetve az ország berendezkedésének az átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Október végén lemondott Wekerle Sándor miniszterelnök is, utódja – kisebb közjáték után – végül gróf Károlyi Mihály lett. Károlyi biztosította az uralkodót, hogy reformjaival nem kívánja a dualista államot felszámolni. Károly elhitte a gróf szavait (ugyan alig néhány héten belül kiderült, hogy a gróf nem mondott igazat, de ez sem akkor, sem később nem okozott benne különösebb lelkiismeretfurdalást), illetve mert mindenképpen el akarta kerülni a polgárháborút; úgy vélte, hogy Károlyi kinevezése erre valamiféle biztosítékot kínálhat.

Mindeközben az események a hadszíntéren és a nemzetközi politikában is gyorsan változtak: október 28-án kikiáltották az önálló Csehszlovákiát, a délszlávok hasonlóan cselekedtek Zágrábban, és a délnyugati frontot is ekkor törte át az antant.  Október 31-én Budapesten kitört az őszirózsás forradalom, amit Jászi Oszkárék erősen marxista befolyást mutató terminusa alapján, és mintegy az eseményeket utólag visszavetítve, polgári demokratikus forradalomnak deklaráltak. „Hogy mennyire volt polgári és demokratikus, erősen megkérdőjelezhető, de a forradalom kifejezést is időzőjelbe tenném” – mondta az előadó, utalva arra, hogy a történészek között ezzel e véleményével többen nem értenek egyet.

Az október 31-én megalakult Károlyi Mihály vezette népkormány elsősorban a budapesti eseményeket irányította, vidéken sokáig nem ismerték el a hatalmát. S bár jól tudták, hogy általános népszavazást kellene kiírniuk, de mivel tartottak attól, hogy a vidéket nem tudják a saját oldalukon mobilizálni, ezért inkább eltekintettek tőle (demokratikussága ezért is alapvetően megkérdőjelezhető). Egy szovjet irányította szervként működött a döntően volt oroszországi hadifoglyokból álló katonatanács (a szovjet behatást jól mutatja például az is, hogy a népkormány kihúzza az Isten szót a katonai esküből), amelynek emberei ott voltak az országházban, de Tisza István október 31-i, a mai napig nem tisztázott meggyilkolása is a katonatanácsra utal. A szovjet befolyást jól jelzik az 1918 őszétől az utcai felvonulásokon mind gyakrabban és nagyobb számban megjelenő vörös zászlók is. Mindezek alapján bátran kijelenthető – foglalta össze az eseményeket az előadó –, hogy az 1919. március 21-én kikiáltott tanácsköztársaság nem véletlenül, a semmiből jött létre, az alapjai már ekkor, a Károlyi kormány idején megvoltak.

A november elején, a padovai fegyverszünet megkötésével véget ért számunkra a háború. Ez még garantálta az 1914 évi határokat – és mivel ekkor még mindkét fél a Monarchiában gondolkodott – engedélyezte a Monarchia számára húsz hadosztály fenntartását, sőt azt is kimondta, hogy a fegyverszünetek érvényesek a balkáni és az összes többi arcvonalra is. De Károlyiék november 7-étől Belgrádban az antanttal is tárgyaltak a fegyverszünetről. A belgrádi konvenció néven ismert egyezmény már csak nyolc hadosztály fenntartását engedélyezte Magyarország számára, de Károlyi, bízva az antant pacifizmusában, az általa meghirdetett új világrendben és békeelképzelésben, még ennyit sem tartott meg. (A hadszíntérről december elejéig, jelentős részben rendezett alakulatokban hazatérő, kb. egy millió felfegyverzett katonát a népkormány demilitarizálta.) Ennek is köszönhető, hogy november 13-án, a belgrádi egyezmény aláírásának a napján a csehek, a románok és a szerbek elkezdik a benyomulásukat az országba.

November 11-én a compiegne-i fegyverszünet megkötésével lezárult az első világháború. Ezen a napon lemondatták Károlyt az osztrák császári címéről, és másnap a német-ausztriai új kormány kikiáltotta az első Osztrák Köztársaságot, így de juremegszűnt az osztrák császárság. A magyar királyi címről is le akarták mondatni, de mivel a magyar közjogi hagyományból következően arról nem lehetett csak úgy lemondani, ezért november 13-án felfüggesztették jogainak a gyakorlását. November 16-án Károlyiék kikiáltották a népköztársaságot. Ezzel mind a magyar, mind az osztrák birodalom összeomlott.

Rubóczki Erzsébet