A Monarchia aranyalapú valutája – Wekerle Sándor miniszterelnök, a pénzügyi zseni

, , , , , , , , ,

A Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány (V4 Architectural Foundation) által működtetett Klebelsberg Emlékház idei programsorozata a VERITAS Estekkel indult. A VERITAS Történetkutató Intézet fiatal munkatársai tavaly is számos előadást tartottak itt a magyar történelem olyan témáiról, amelyek a legújabb kutatásoknak köszönhetően a korábban tanultaktól-tudottaktól eltérő vagy azokat kiegészítő, új megvilágításba kerültek. Az idei év első estjén a 19. század második felének és a 20. század első két évtizedének kiemelkedő politikusát, a miniszterelnöki posztot háromszor is betöltő Wekerle Sándort (1848–1921) mutatta be dr. Kárbin Ákos Phd, a VERITAS levéltárosa.

 

Wekerle Sándor az akkori magyar politikai szcéna kiemelkedő képességű, nagy tudású személyisége volt és ezt így látták, így ítélték meg már a kortársai is. Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy polgári származása ellenére – elsőként a magyar történelemben – miniszterelnöknek nevezte ki az uralkodó, mi több – és ebben szintén úttörőnek tekinthető –, három alkalommal is. Első két kormánya Ferenc József uralkodása alatt 1892–1895, illetve 1906–1910 között vezette az országot, a harmadikat IV. Károly felkérésére, 1917–1918 között állította össze. Kiváló pénzügyi ismereteinek, illetve Tisza Kálmán kormányában 1889-től betöltött pénzügyminiszteri tapasztalatainak köszönhetően, mindhárom Wekerle-kormányban a miniszterelnöki poszt mellett egyben a pénzügyminiszteri posztot is vitte.

A hihetetlenül gazdag életpályájából Wekerle pénzügyi ismereteire és zsenialitására fókuszált az est előadója is, ismertetve azt az utat, amit a jogász végzettségű fiatalember 1870-től, a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium segédfogalmazói állásából indulva és a teljes pénzügyi hivatali szamárlétrát bejárva Tisza Kálmán politikai államtitkári posztjáig (1887), majd a fentebb már említett pénzügyminiszteri kinevezésig eljutott. Államtitkárként jelent meg először a politikai színtéren is 1887-ben, a Sándor utczai (ma Bródy Sándor utca) képviselőházban, ahol hatalmas termetével, angolos eleganciájával, és ami a legmegdöbbentőbb volt a képviselők körében, simára borotvált, bajusz nélküli fizimiskájával igencsak különbözött az akkori politikai elittől. A történeti emlékezeten túl az előadó felhasználta a szépirodalom Wekerlével kapcsolatos emlékeit is, így Mikszáth Kálmán egyik írását, aki így idézte meg a fiatal Wekerle képviselőházi debütálását:

„Fiatal ember, magas tagba szakadt erőteljes termettel, még fogalmazónak is beillenék. Piros pozsgás arcza friss, üde, emlékeztet I. Napóleonra, fekete szemei a fiatalság élénkségével égnek. Szép újdonatúj pepita nadrág van rajta, ami rögtön felkölté Szalay Imre irigységét. Tehát az új államtitkár első föllépése nem volt szerencsés. Különben minden tekintetben rokonszenves jelenség… Még nagyobb hibát vesz észre az új államtitkáron Helfy Ignácz: – Jézus Mária, nincs bajuszai. Az ám. Meglepetve pillantanak oda. Az új államtitkárnak nincs bajusza. Szép barna barkója nőtt két oldalt, de az ajkak fölött nincsen semmi. Még csak pehely sem. No ez különös eset. Erre nem mutathatnak praecedenst. Magyar államtitkári széken még nem ült eddig bajusztalan ember.”*

Wekerle mint magyar pénzügyminiszter – az osztrák pénzügyminiszterrel, Emil Steinbach-kal közösen – óriási szerepet vállalt a Monarchia pénzügyi helyzetének megszilárdításában, valutareformjának kidolgozásában. Az uralkodó által is támogatott valutareformjuknak a lényege az egyre értéktelenedő és bizonytalan ezüstalapú valuta helyett az aranyalapú valuta bevezetése volt. Mindezt a Rothschildok által vezetett konzorciumon keresztül sikerült megvalósítaniuk és három éven belül, 1892-re, az egész birodalom pénzügyeit megreformálniuk és megerősíteniük.

Az előadó alapvetően eddig a pontig kívánta nyomon követni Wekerle életének és pénzügyi pályafutásának alakulását, ám mindazoknak, akik többet kívánnak tudni életéről, ajánlható egy kiadvány, Görög Staub Károlynak és dr. Patay Gézának a Helikon Kiadónál 2011-ben megjelentetett monográfiája. A ma már leginkább csak antikváriumokban beszerezhető könyv a politikai és pénzügyi pályafutás ismertetése mellett közli mások mellett Wekerle számos parlamenti beszédét, de kitér építői, városfejlesztési tevékenységére is. Ezek közül kétségtelenül a legismertebb a kezdeményezésére 1908-ban indult és jelenleg is a nevét őrző kispesti városrész, a Wekerletelep megépítése. Tervezésére a kor egyik legjelentősebb építészét, Kós Károlyt kérte fel, illetve projektjében olyan nagynevű tervezők működtek közre, mint Zrumeczky Dezső, Eberling Béla, Györgyi Dénes vagy Walder Gyula. A több mint ezer házzal, közel ötezer lakással megépült kisvárosias hangulatú lakótelep Budapest egyik izgalmas építészeti különlegessége napjainkban is.

*Wekerle először jelenik meg. 1887. február 10., in: Mikszáth Kálmán: Politikai karczolatok és jellemrajzok 1887-1890., 99-100. old.; Mikszáth Kálmán munkái, Hátrahagyott iratok 16. kötet; sajtó alá rendezte: dr. Rubinyi József)

Rubóczki Erzsébet