(1885- 1958)

Kornis Gyula (Vác, 1885, dec. 22. – Bp., 1958. ápr. 17.)filozófus, egyetemi tanár, piarista, kultúrpolitikus, az MTA tagja (l. 1916, r. 1928, ig. 1934, t. 1941–1946). Egy.-i tanulmányait 1907-ben Bp.-en végezte, majd a kegyesrendi főgimn. tanára volt. 1914-ben a bp.-i egy.-en magántanári képesítést nyert. 1914-től a pozsonyi egy. ny. rk., 1916-tól ny. r. tanára (filozófia). 1920-tól 1947-ig a bp.-i egy.-en a filozófia ny. r. tanára. 1927-től 1931-ig a vallás- és közoktatásügyi min. államtitkára. 1931–1939 között kormánypárti ogy.-i képviselő, 1938-tól az ogy. elnöke. 1930-ban Corvin-koszorút kapott. 1944-ben letartóztatta a Gestapo, 1951-ben kitelepítették Poroszlóra. A Magy. Pedagógiai Társaság elnöke, 1934-től az Kisfaludy Társ. tagja. 1945. máj.-tól 1946. aug.-ig az MTA elnöke, ez év végén akadémiai tagsága megszűnt. Eklektikus filozófiai nézeteit a korszak német filozófiai irányzatainak konzervatív elemeiből merítette: a neokantiánus dualista értékfilozófiából (Windelband, Rückert), az irracionalizmus és pesszimizmus felé hajló szellemtörténetből (Dilthey, Spengler, Spranger). 1989-ben posztumusz visszakapta MTA-tagságát. – F. m. A lelki élet (I–III. Bp., 1917–19); Bevezetés a tudományos gondolkodásba (Bp., 1922); Történetfilozófia (Bp., 1924); A magyar filozófia és az Akadémia (Bp., 1926); A magyar művelődés eszményei 1777–1848 (I–II. Bp., 1927); Magyarország közoktatásügye a világháború óta (Bp., 1927); Kultúra és nemzet (Bp., 1928); Magyar filozófusok (Bp., 1930); Az államférfi (I–II. Bp., 1933, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Szellemi élet (Bp., 1938); A tudományos gondolkodás (Bp., 1943). – Irod. Tar Károly: K. Gy. nevelésfilozófiájának főbb sajátosságai (Bp., 1964).