9
nov

Alföldi András

Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27. – Princeton, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is. Alföldi Antal orvos és Klein Sarolta gyermeke.[1]1913-ban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust 1918-ban. Ekkor dolgozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában. 1923 és 1932között a Debreceni Egyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a Budapesti Egyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet

Tovább

9
nov

Károlyi Árpád

Károlyi Árpád vagy Árpád von Károlyi (Pest, 1853. október 7. – Budapest, 1940. október 26.) 1875 és 1933 között Ausztriában élő és tevékenykedő magyar történész, levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Jelentős eredményeket ért el a 16–17., valamint a 19. századi magyar és erdélyi történelemre vonatkozó bécsilevéltári források feltárásában és közreadásában. 1909 és 1913 között a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár, 1920 és 1928 között a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt. Károlyi István (1806–1859) gyermekkönyvíró, pedagógus, jogász fia.

Tovább

9
nov

Berzeviczy Albert

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905-től 1936-ig, 1923-tól 1936-ig a Kisfaludy Társasághatodik elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke. Édesapja berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Tivadar (1817–1889),[1] királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, édesanyja Szinyey-Merse Amália (1821–1888).[2] Középiskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten, a jogot Kassán és Budapesten végezte. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett. 1876-ban Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője,

Tovább

9
nov

Gerevich Tibor

Gerevich Tibor (Máramarossziget, 1882. június 14. – Budapest, 1954. június 11.) művészettörténész, egyetemi tanár, művelődéspolitikus, kormánybiztos; az MTA tagja, a Római Magyar Intézet igazgatója, a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) elnöke; Gerevich Aladár vívó és Gerevich László művészettörténész nagybátyja.   Máramarosszigeten született, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén (ma Románia). Apja, Gerevich Emil, főreáliskolai igazgató, anyja Ilniczky Ilona. Az Eötvös Collegium ösztöndíjasaként a Budapesti Egyetemen, majd a berlini Humboldt Egyetemen tanult. 1904-ben a Budapesti Egyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát.

Tovább

9
nov

Tass Antal

A budapesti Műegyetemen és a Tudomány egyetem természettudományi karán tanult, matematika-fizika szakos tanárjelöltként. Közvetlenül tanulmányai befejeztével, 1899-ben kinevezték az ógyallai M. Kir. Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusává, 1904-ben pedig obszervátorává. Az észlelő és feldolgozó munka mellett, főként 1903-tól az intézet adminisztrációja is mindinkább reá hárult. 1913-tól az obszervatórium címzetes aligazgatója, majd 1916-ban (az alapító és igazgató Konkoly-Thege Miklós halála után) megbízott

Tovább

9
nov

Gragger Róbert

Gragger Róbert (Aranyosmarót, 1887. november 7. – Berlin, 1926. november 10.) magyar irodalomtörténész. A magyar irodalomtörténet, a magyar könyvészet és a magyar kultúrdiplomácia jeles képviselője. Filológiai felfedezése az Ómagyar Mária-siralom. Budapesten, Párizsban (Sorbonne-on) és Berlinben járt egyetemre. Budapesti tanulmányai idején az Eötvös kollégiumban nyert elhelyezést, az itt szerzett jó tapasztalatai voltak segítségére 1924-ben, a berlini Collegium Hungaricummegszervezésekor. 1909-ben szerzett diplomát, ezután a budapesti főreáliskolában, majd a tanárképző intézetben tanított. 1916-ban a Berlini Magyar Intézet első igazgatójává

Tovább

9
nov

Csánki Dezső

Csánki Dezső (Füzesgyarmat, 1857. május 18. – Budapest, 1933. április 29.[2]) történész, levéltáros, történeti topográfus, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi címzetes államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1891), majd rendes tagja (1900); Csánky Dénes festő apja. Apja, Csánki Benő füzesgyarmati református lelkész volt, anyja Bergmann Emília. Az alsó gimnáziumi osztályokat a Debreceni Református Kollégiumban végezte, a hatodik évfolyamtól kezdve Késmárkon tanult. 1875-ben a Budapesti Tudományegyetem bölcseleti karára, a történelmi és földrajzi szakokra iratkozott be. 1879-ben a tanári vizsgát, a bölcsészettudományi

Tovább

9
nov

Bay Zoltán

Bay Zoltán Lajos (nevének ejtése: Bai) (Gyulavári, 1900. július 24.[1] – Washington, 1992. október 4.) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Úttörő munkásságának nagy eredménye, hogy megalapozta azt, hogy a radarcsillagászat mint új tudományág létrejöhetett. Nevéhez fűződik a magyar Hold-radar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció. Református lelkészcsaládba született. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult tovább. Tanulmányai befejezése

Tovább

9
nov

Hajós Alfréd

Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a „Magyar delfin”. Budapesti szegény zsidó családból származott, édesapja Guttmann Jakab, édesanyja Löwy Rozália. 1899 októberében egyéves, önkéntes, tiszthelyettes képző szolgálatra vonult be a 6-os

Tovább

8
nov

Dohnányi Ernő

Dohnányi Ernő (Pozsony, 1877. július 27. – New York, 1960. február 9.) zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus. Családi háttér A Dohnányi nevet először 1697-ben említi egy hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányi Györgynek. A család felvidéki eredetű. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, de erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és

Tovább